Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

sült tészta féle, míg a hétfői főtt tészta. Csütörtök: hús. Péntek, bab hús nélkül, szombaton krumplipaprikás esetleg kolbásszal vagy oldalassal. Vasárnap: húsleves, húsétel és tésztát is sü­töttek. A kenyérsütést még később tanulta meg a menyecske, mint a főzést. „Itt voltam már tán 15 éve, hogy az első kenyeret sütöttem. Lehettem már 30 éves, de addig kenyeret nem sü­töttem. Az anyósom csinálta.” Ha otthon voltak, az egész család együtt étkezett. „Köllött nagy asztal, nem is egy, hanem kettő, ahun elfértek. A me­nyecskék azok áltak, amíg ettek, mer nem volt hel, ahová le­ültek, mert a gyerekek is, mert mindnek volt családja is.” „Ki merre látott, arra evett, mer annyian vótak, kisszéken, sámlin.” , Az ételt az anyós osztotta szét, ahol rosszabb volt, a hús­ból keveset dobott a menyecskéknek. „Félkiló, háromnegyed­kiló hús vót hatra-hétre, nem igen jutott.” Ünnepen kalácsot sütöttek. „Köllött néhány tepszi, nem vótak sütemények, csak az egy rétes vót, az vót a legelső süte­mény. Kőt kalács, meg pogácsa, meg ilyenek vótak. Sütemény­nyel nem is győzhettek vóna meg annyi családot, meg gyere­ket. No most, mikor meg vót az ebéd, mindenki evett ott annyi kalácsot, amennyi köllött neki, akkó az anyós, ami megmaradt a kalácsot családszámra elosztotta a menyecskéknek. Kinek mennyi gyereke vót, meg maguknak is hagyott, a két öregnek. Mer ugye, hogy ha a kalácsot meghagyta vóna egybe, a gye­rekek mind bejártak vóna, mire együn a vocsora, nem marad belüle. Így akkó elosztotta egyformán, igazságosan, aki meg­ette hamarább, később nem vót rá gondja. Azelőtt így vót.” A család és a napszámosok száma szerint sütöttek kenye­ret kétnaponként, kéthetenként. Este bekovászoltak, hajnalban dagasztottak. Télen, mikor a hajnali misére indultak, már nem­csak a hó volt elsöpörve, de a kenyér is be volt téve sülni. Az udvarra is építettek nyári kemencét, hogy ne kelljen a szobát fűteni. Dologidőben savanyú tojáslevest vittek frustukra, aratás­kor kocsival vitték ki az ebédet. Azelőtt nem termeltek fejessalátát, „amit tavasszal vetöt­­tünk a kácsáknak, abból huzigáltunk. Beszélték, hogy Baján árulnak salátát, aztán kezdték faluhelen is.” Savanyítottak káposztát és paprikát. Mindenkinek volt hordája, úgy taposták, elgázolták, mert akkor keményebben áll és szebb lesz a káposzta. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom