Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
sült tészta féle, míg a hétfői főtt tészta. Csütörtök: hús. Péntek, bab hús nélkül, szombaton krumplipaprikás esetleg kolbásszal vagy oldalassal. Vasárnap: húsleves, húsétel és tésztát is sütöttek. A kenyérsütést még később tanulta meg a menyecske, mint a főzést. „Itt voltam már tán 15 éve, hogy az első kenyeret sütöttem. Lehettem már 30 éves, de addig kenyeret nem sütöttem. Az anyósom csinálta.” Ha otthon voltak, az egész család együtt étkezett. „Köllött nagy asztal, nem is egy, hanem kettő, ahun elfértek. A menyecskék azok áltak, amíg ettek, mer nem volt hel, ahová leültek, mert a gyerekek is, mert mindnek volt családja is.” „Ki merre látott, arra evett, mer annyian vótak, kisszéken, sámlin.” , Az ételt az anyós osztotta szét, ahol rosszabb volt, a húsból keveset dobott a menyecskéknek. „Félkiló, háromnegyedkiló hús vót hatra-hétre, nem igen jutott.” Ünnepen kalácsot sütöttek. „Köllött néhány tepszi, nem vótak sütemények, csak az egy rétes vót, az vót a legelső sütemény. Kőt kalács, meg pogácsa, meg ilyenek vótak. Süteménynyel nem is győzhettek vóna meg annyi családot, meg gyereket. No most, mikor meg vót az ebéd, mindenki evett ott annyi kalácsot, amennyi köllött neki, akkó az anyós, ami megmaradt a kalácsot családszámra elosztotta a menyecskéknek. Kinek mennyi gyereke vót, meg maguknak is hagyott, a két öregnek. Mer ugye, hogy ha a kalácsot meghagyta vóna egybe, a gyerekek mind bejártak vóna, mire együn a vocsora, nem marad belüle. Így akkó elosztotta egyformán, igazságosan, aki megette hamarább, később nem vót rá gondja. Azelőtt így vót.” A család és a napszámosok száma szerint sütöttek kenyeret kétnaponként, kéthetenként. Este bekovászoltak, hajnalban dagasztottak. Télen, mikor a hajnali misére indultak, már nemcsak a hó volt elsöpörve, de a kenyér is be volt téve sülni. Az udvarra is építettek nyári kemencét, hogy ne kelljen a szobát fűteni. Dologidőben savanyú tojáslevest vittek frustukra, aratáskor kocsival vitték ki az ebédet. Azelőtt nem termeltek fejessalátát, „amit tavasszal vetöttünk a kácsáknak, abból huzigáltunk. Beszélték, hogy Baján árulnak salátát, aztán kezdték faluhelen is.” Savanyítottak káposztát és paprikát. Mindenkinek volt hordája, úgy taposták, elgázolták, mert akkor keményebben áll és szebb lesz a káposzta. 32
