Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

többet elgázoltak, mint amennyit felszedtek. A pénz a meny­asszonyé lett, 20—30 korona jött össze ebből is. A mulatság reggelig tartott, addig a fiatal párnak sem lehe­tett lefeküdni, mosogatni kellett a fiatalasszonynak. Utána, volt úgy, hogy mindjárt az istállóba, vagy a gangra a szúnyogháló alá feküdtek. „Azelőtt megkövetelték, hogy a lány röndös legyen, mert aki olyan volt, az nem is köllött. Előre nem engedhetett meg semmit, ha valaki olyat szólt, arra már nem is nízhettünk. Meg akit megtudták, hogy legény volt másnál, azt mondták, az már nem legény ám, mert volt másnál !” A menyasszony hazulról kapott egy ládát, lepedőben az ágyát (ágyneműt), 6 vánkost, két dunyhát, lepedőt, aztán pön­­dölöket, üngöket és egyéb ruháit. Bútort nem adtak, csak ágyat és egy négy fiókos sublótot. Amelyik szülő jobban bírta magát, egy évre adott egy-két hold bevetett földet, többnyire zabföldet a fiataloknak. Néha haszonbérbe vette ki az apa. A termés a fiataloké lett, ára a sa­ját pénzük volt. Általában a menyecske ment a férje házához. De ha a lánynak nem voltak otthon fiú testvérei, a szülők ragaszkodtak a munkaerőhöz, vejübe ment a legény. A lakodalmat követő vasárnap volt a nászbál. Ekkor a vő­legény szülei hívták meg a lány szüleit ebédre. Csak a szűk család volt együtt, szülők, testvérek. Következő vasárnap a lá­nyos ház adta vissza a meghívást. A 30-as években a lakodalmat már nem a szülői háznál, hanem két külön kocsmában tartották. A mennyasszonyt a varrónője öltöztette fehér vagy színes selyembe, mert azt jobban ki lehetett használni. „Én is jobban szerettem volna színes virágú fehéret, de a nagyanyám nem engedte, hogy a mennyasszony legszebb tiszta fehérben. Nekem még koszorúm volt, fehér koszorú, zöld levelek és nagy rözgős ezüstös búzakalászok. De akkor már soknak volt fátyla is. (1938)” A lakodalom hétfőn, kedden és szerdán volt, csak Püspök­pusztán tartották szombaton, mert az uradalmi cselédeknek akkor nem volt munka. A vőfények a vendégeket délelőtt 9—10 órára hívogatták. Reggel a menyasszonyt az ő vendégei elkísérték a menyasz­­szonyos kocsmához, a vőlegényt az övéhez. A vőlegény a kocs­mába ment a menyasszonyért, onnét kísérte a templomba mi­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom