Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
szép nagy búcsúztatók voltak ám, akkó búcsúztatták ám sokáig, agyon ríhatta magát a menyasszony.” Üjra kocsira szálltak, megkerülték az egész falut, felvégtől az alvégig, a szélső utcákig. Elöl a vőfények, utánuk a násznagyok, aztán a menyasszony, mögötte a zenészek, aztán a többi násznép, s leghátul vitték a menyasszony ágyát. A menyasszony szülei otthon maradtak. A vőlegényháznál a szülők fogadták a menyasszonyt. Beköszönt ötték, hogy szívesen fogadják-e. Megkezdődött a mulatság. Vacsorára tyúkhúslevest, főtt húst tormával, húspaprikást és rétest adtak. Ez utóbbit a vendégek hozták tepsiben, úgy ahogy megsült, és siskát (fánkot). A rétesből vittek ki a hívatlanoknak is, akik a kerítésen át nézték a mulatozást. Vacsora után azzal a kendővel, melyet kéretéskor a vőlegénynek adott, a menyecskék bekötötték a menyasszony fejét. Ezt követte a mosdatás. Egy tányérba vizet öntöttek, a menyasszony abba mártotta ujjait, és a vendégek arcát sorra végigsimította. A kisvőfény mellette állt, nyakában hosszikendővel (két végén szőttesdíszes vászonkendő), és egy fehér törölközővel megtörölte a vendéget. A megmosdatottak pénzt dobtak a tányérba, a papírpénzt pedig feltűzött fehér kötényébe tették. A mosdatás a násznagyokkal kezdődött, a vőlegény szüleivel, majd a násznéppel folytatódott. Papírpénzt akkor csak a közeli rokonok adtak, s nem sok pénz jött össze akkoriban. A mosdatás után következett a termőág elárverezése. A termőágat a nyoszolóasszony csinálta, ez volt az ő ajándéka. Krisztuskoronatüskéből kb. másfél méter magas, tojásalakot kötözött, telerakták mézeskaláccsal, aszaltgyümölccsel és gyertyákkal. Estefelé, mikor ókonyodott, a násznép zenével, a vőfények vezetésével elment a nyoszolóasszonyhoz a termőágért. Visszafelé két nyoszolólány hozta hosszú rúdon vállon a meggyújtott gyertyás termőágat, mögöttük jöttek a zenészek. Otthon a gerendára akasztották, s ott lógott vacsora alatt. Árveréskor fölállt a vőfény, kezében egy nagy késsel és egy tányérral, s elkiáltotta magát: „Eladódik ez az erdő, meg az az erdő, kinek sok fa köll, ölfa, keményfa, lágyfa, mindenféle fa van benne, akinek köll, idegyüjjön, árverezzen rá az utolsó igérőjé lesz a fa. Akkor dobálták bele a pénzt a tányérba, az meg kiabálta, ezé meg ezé az erdő.” Ha több Ígérő nem volt, a harmadszori kiáltásra levágta. A vendégek tépték, csupálták, 23
