Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
A takácsok által felhasznált anyagok mind a négy községben ugyanazok. A megrendelők által font vagy fonatott kenderfonálból, sodrott vagy sodratlan pamutfonálból dolgoztak. Régebben a lepedők, zsákok, gatyák, pöncLölök, sőt a múlt sz. közepén még a női és férfi ingek, rúdi kendők, cifra kendőruhák, abroszok is tiszta kender, vagy ritkábban lenfonálból készültek. A múlt sz. második felében kezdett országosan tért hódítani a pamut fonál12. Kenderfonalukat négyféle minőségben dolgozták ki. Szála ken- 0,érből, apró szöszből, szép csöpűből és csúnya csöpűből szőttek. A legszebben font szála kendert nyújtásnak használták, ha férfi vagy női ingeknek, cifra kendőruhának, törülközőnek való vásznat kellett szőni. Az apró szöszből font fonál kellett a pöndölökhöz, gatyákhoz, köznapi ruhákhoz. A szép csöpű fonala lepedőkhöz, vastagabb használati ruhákhoz való volt, a csúnya csöpű pedig a zsákokhoz. A sodrott gyári pamut szövőfonalat a négy községben sótinak nevezik s nemcsak itt, hanem általában Baja környékén a szövéssel foglalkozó magyar, bunyevác, sokac asszonyok is ezen a néven ismerik. Az öreg Kincse takács, aki 12 éves korában 3 évig volt Baján inas Szabó György takácsnál, emlékezett arra, hogy a sodrott szövőfonalat Baján is már akkor sótinak nevezték. Az öreg hercegszántói Koclik is a sóti elnevezést használta mindig. 20—25-ös fonállal dolgoztak, ezeket 2'/2 fontos csomagokban vásárolták. A leszövéshez, bélfonálnak 6-, 3-, 12-es pamut kellett. Ezeket Baján szerezték be, a régi Kakas boltban, vagy a Grünhut-féle kereskedésben. Kedvelték a Pottendorfer-féle madaras, és a vasmacska védjegyű szövőfonalat. A felvetett kenderfonálra a leszövőfonál néha sóti volt, de legtöbbször sodratlan pamutfonál. A hímeket mindig kétszálas pamuttal szőtték. A laza, kétszálas fonalat a színes hímeknél azért használták, hogy „dudorosabb” legyen. A múlt sz. második felében átmenetileg kincstári földön termelt len résziben való feldolgozásával a lenfonálhoz is hozzájutottak, jegyüngök, jegygatyák vászonanyagát készítették ebből. * Szőttes technikájuk nem volt sokoldalú. Szőtteseik alapja az egyszerű 2 nyüstös vászonszövés. A régi daraboknál tiszta kenderfonállal dolgoztak, a századforduló előtt azonban már a kenderfonál felvetésre sodrott, vagy sodratlan pamut leszövés került. Jóvászon néven ismerik ezt itt is, mint Szeremlén és Érsekcsanádon. 12- Kodolányi: Baranyai szőttesek 8. o. 2* 19
