Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
A zsákok szövésénél használták a négy nyüstös sűrű csinvatt szövést. A századforduló előtt a dunnafelsőnek valót is a takácsok szőtték, szintén négy nyüsttel, sávolosan. Finomra font kenderfonálból volt a láncfonál és a vetülék is. A díszesen szőtt kendőruháknál, abroszoknál is találtam négy nyüsttel szőtt alaptechnikát az ún. darázsfészket. A színes, mintás hímek között nagyon gyakran használják a fehér, vagy piros sodratlan pamuttal szőtt istámos részeket, ezek négyzetes térkitöltésű díszítések. 4—4 felvetett szál és 4—4 leszövő sor képez egy-egy istámot. Itt a nyüsthasználat a következő: 1—3, 1—3 és 2—4, 2—4. Az 54. ábra abroszánál az egész alap istámos. Az istámos tértkitöltő szövésen kívül éppen olyan gyakori a duflaveréses szövés is. Itt is négy nyüsttel dolgoznak, a két páros és két páratlan sámlya egyszerre való használatával szőnek. Ezt a laza szövést jól le lehet verni az erős acélbordával. A beleszőtt vetülékíonál az erős leverés következtében teljesen befedi a nyújtás fonalát, így egybeolvadó, tiszta színhatást mutat a csík, ellentétben az egyszerű vászonymentiben, fonalmentiben, két nyüsttel szőtt csíkokkal. A duplaveréses csíkokat a századforduló előtt a mintás hímek összekötőjeként, térkitöltésre alkalmazták, a századforduló után már kevés takács szőtte a forgatásos díszítést, ezt a szerepet a duplaveréses szövés vette át, istámos sorokkal váltakozva. (49. á.) A legjellegzetesebb szövésdíszítményük a forgatásos szövés, ezt már a tanulmány elején a szövés ismertetésénél tárgyaltam. A négy nagy nyüst mögött félnyüstökkel dolgoznak, ehhez a forgató lapickát is használják. Ezt a technikát a sárköziek szedettesnek, szedettnek, a szeremleiek, Csanádiak rakottnak, a sükösdiek takácsosnak nevezik, nagyon találóan, mert ez a szövésmód a takácsoktól terjedt el az asszonyok körében. Nagybaracskán és környékén ez a szövésmód általánosan a századfordulóig virágzott, legtovább Nagybaracskán maradt fenn. Az első virágháborúig is díszített még így egy-egy takács. Az öreg Kondik Hercegszántón, Faragó Nagybaracskán. Legtovább 1928-ig a baracskai Szabó Gábor szőtt forgatásost. Általánosan a századforduló után már csak duplaveréses díszítményt használtak a takácsok, az első világháború után már ez is vesztett jelentőségéből, a második világháború előtt pedig már ez is megszűnt. Egyedül a már ismertetett Szedlacsek újította fel nemcsak a takácsszövést, hanem a forgatásos szövést is. E környék szőtteseire, mint általánosan a takácsszőttesekre jellemző a férfias, kemény szövésmód. Egy idős adatközlőm mesélte, akinek az apja takács volt és gyermekkorában sokat kellett a lapic-20