Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

A legkiterjedtebb volt a már említett Szabó család. Szabó Gábor még a fiát is takácsnak szánta, de ez az első világháborúban elesett. Ennek a felesége, az 1880-ban született, 1964-ben elhunyt Szabó Sándorné született Balog Verona, a Verka néni. Ő is takács családból származott, nagyapja Vő György is takács volt. Verka néni volt Szabó Gábornak a segítsége a szövésnél. Mint ilyen, a leghitelesebb adatközlő volt a forgatásos szövésre vonatkozóan.

Nagy takácsdinasztia volt a már említett Sümegi, többféle melléknévvel. Az utolsó céhmester, Bancsi Sümegi Lajos is ebből a családból származott. A plébániai anyakönyv nyilvántart 1762-ben egy Bancsi Gergely nevű „pesti jövevényt”, lehet beházasodás folytán állt elő az új Bancsi Sümegi ág.

Jó takácsok voltak a Faragók is, az utolsó öreg 1954-ben halt el belőlük. A Sas családból is több takács adódott. E családból származott Sas Pista bácsi, aki saját maga leírta Baracska történetét, hagyományait három írott példányban, de egyiknek se akadtam nyomára, pedig, mint mondják, sok érdekes adatot tartalmazott a takácséletről is.

Az 1755. évi baracskai anyakönyvi feljegyzésekben már szerepelnek a következő nevek a takácscsaládokból: Szabó, Sümegi, Kincse, Vörös, Takács, Faragó, Dara. Mojzes, Csóka, Gyenis, Pál. Jóhírű takácsok voltak az Uglik Mészárosok, Németek, Dragacs Aladicsok, Kriskók, Molnárok, Hegedűsök, Farkasok és Vargák. A felsoroltak 3—4 generációja is takácsmesterséget folytatott. A századforduló körül még takácsok voltak Baracskán: Szüli Mihály, Velebics József, Gyurica Dádé, Bájkós Hornyák Miska, Vörös Susa Péter, Vő György, Mikii Imre, Kopasz Jóska, Vincze Imre, Nagy Imre, Gyenis István, Csiszár Imre, Szűcs Máté, Musza Antal, Cirok Pál. A felsorolt takácsok legtöbbje benszülött, de akadtak idevándorolt, idenősültek is, mint a bezdáni Hummel és Klampfer családok. Az utolsó élő takácsok voltak a pár éve elhalt Koca Nyakas Kincse és Búkor Kriskó. Ma is él még a 82 éves Uglik Mészáros Péter, Klampfer Körösi József. Ök már nem szőttek forgatásos hímet, csak duplaveréssel díszítették szőtteseiket. Ma már egyik se dolgozik.

Űjabban foglalkozik szövéssel Baracskán Szedlacsek István. (Anyja Dara !). Eredetileg péknek tanították, de mindig jobban érdekelte a szövés. Anyai részről, a Dara családban voltak takácsok. A harmincas években egy fővárosi nő tartott itt Baracskán szövőtanfolyamot, amelyen Szedlacsek is résztvett, de abbahagyta, mert mint állította: „Az sem tudott többet mint én”. A takácshagyományokban gazdag faluban Szedlacsek igen vágyott a szövés tudásának megszerzésére. Addig „nyaggatta” az akkor még élő öreg takácso-16