Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
ROZA Jancsi ! ezt nem érdemiem tőled ! JANCSI Nem ? hát én megérdemlettem, hogy engem elhagytál, és evvel a csábítóval éled világodat ? RÓZA Jancsi ! te tévedésbe vagy ! — halgass meg — igazat szóllok — olly szentet, minő szerelmünk volt. Esküszöm szerelmünk első összejövetelére ! mikor még olly boldogok voltunk — hogy szavaimnak higyj. — Ez az ember itt, kit te csábítónak vélsz — a boldogult uraság fia — aki olly régen bujdosott szegény nejével — és én gyermeke, leánya vagyok, Ö Apám ! én csak öreg atyám bosszúja elől voltam Mákos Gyuránál — Én téged most is szeretlek... de a sors... a sors (elakad)... te bojtár vagy ... és én uraságod leánya. JANCSI Hiszek szavaidnak Rozi — mert még so se hazudtál — hiszek beszédednek — a melly csak igaz lehet — Oh bár ne úgy lenne... Sokszor mondta nekem Gyura bátyám „Jancsi ! nem te hozzád való Rózsi — ne szeresd — ő gazdag — te nem is álmodod kicsoda ő ? De én csak nevettem — azt tudtam, hogy tréfáz. — Oh bárcsak hittem volna szavainak — most látom — hogy igaza volt. VÁNDORLAKYNÉ Te felejtsd ami volt Róza ! mert te most úrhölgy vagy. — Jancsi — fiam tartsd te is ami közietek volt álomnak — ti közietek ég — föld — különbség — és mi megmentésünk köszöneté jeléül azonnal számadóvá teszünk !... JANCSI Azt gondolja a nagyságos asszony — hogy a szívnek lehet parancsolni; — ha az urak tudnak — de én nem tudok. De azért a szegénybojtár nemfogja megszégyeníteni a múltak emlékeztetésével a Nagyságos urakat — engem többé nem látnak. Rúzsám ! — engedd meg hogy utoljára így nevezlek ! bocsáss meg ha megbántottalak — te nem érdemletted — mert nem te voltál hűtelen — a 64
