Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
sors volt. Emlékezzél néha rólam meg — gondold meg, hogy Jancsid a távolban is szeret — a szegény de hü Jancsi. És ha mint zsiványt majd felakasztanak — ejts értem egy könyűt — a szegény szerencsétlen Jancsiért. Nagyságos Uram ! és asszonyom pedig ne haragudjanak — hogy a kisasszonnyal így beszéltem, mi szerettük egymást — és most elválunk — én paraszt vagyok — ő úri kisaszszony. Oh Isten ! átkos rendelet ! ha a szív egy — s csak az öltözet — sa világ szokása választ el... RÓZA (fuldokolva) Jancsi ! ha szabad még egy utolsó kérésem van — ne légy zsivány (elakad:) Isten veled ! V ÁNDORL AKY (magában) Isten ! mért kelle e szerencsétlen viszonynyal megzavarnod annyi balsors után érdemlett családi boldogságomat — zúzzam e öszve gyermekem s éltem megmentőj ének szivét ? vagy bízzam a feledésbe ? hogy feledni foglak ? De ha a feledés helyett egyetlen gyermekemnek élte erejét szárítja ki a fájdalom — mert hisz a szív nem érti a rangkülömbséget — az csak romlott sziveknél választó pont. — (gondolkozik — szünet után) de adjam őket össze ? mind a mellett, hogy mindenem övék leend, mit tehetnek az emberiségért — a közjóért — a hazáért ? illy tiszta, de miveltségben, belátásban, szellemi erőben szegény lelkek ? (küzdés után) határozz atya ! — ha bár szived szakad is — első a közjó. (Jancsihoz) Fiam ! én mint megmentünknek e kis borra valót adom (Jancsi elveszi) ha jó lelked a világ üldözni fogja; — jöjj hozzám — és lakom mindig menhelyed lessz. Feledj — és légy boldog ! — Leányom nőm ! menjünk — itt az idő ! (Vándorlaky s neje mennek, Rózsi hátramarad.) RÓZA (Jancsihoz szalad — s megöleli) Jancsim ! élj boldogul — bizz az Istenben még talán látjuk egymást... Szivem örökre a tiéd. JANCSI Hű Rúzsám ! lelkem lelke — élj boldogul ! (Róza sírva elmén) 5 65
