Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
nem szeretem én ha kaputos urak megalázzák magukat illy magamféle lány ölelésére — osztán ha az úrnak orcája volna, nem közelítene hozzám, mert már hallotta az előbb, kinek kötöm e bokrétát — vagy talán gondolja — hogy Jancsimnál többet ér ? (neheztelve) keed is apám csak bámul — nem hogy lepirongatná — hanem még ide kisasszonyoz — Hejj csak Jancsim volna itt — ő tudja csak, hogy irtózok az illyen rossz uraktól. VÁNDORLAK Y Hála neked örök igazság ! gyermekem ártatlan — leányom tiszta, miként óhajtám — Gyura beszélj — mert ajkamon elfullad a hang. MÁKOS GYURA No most édes lányom — vigyázz jól amit mondok — tudd meg utoljára vagyok most apád. Tizenhét esztendő előtt — a nem régibben meghalt Uraságunknak fia — megszeretett egy polgár leánykát — de a Gróf úr, nagy úr lévén — szót sem akart arról tudni hogy illy polgár lányt vegyen milj ómmal biró fia feleségül — de uraságunknak fia titkon megesküdött avval a polgárleánynyal, akit ollyan nagyon szeretett s házasságának következtében — megáldotta az Ür Isten egy kis leánykával. — Mikor a kis leányka meglett — az öreg Geróf úr megtudta fiának ezen kis furcsa esetét — .'s szegényt annyira üldözte, hogy az úrfi kénytelen volt az országból kibujdosni. A kis leánykát, aki még alig volt öt, hat napos nekem adta nevelésbe, mert magával el nem vihette — csupán nyakára egy kis aranypénzt lógatott megismerés jelére. A fiát üldözött apa tavai meghalt — és 17 év lefolyta után a Geróf fi megérkezett — tulajdon egyetlen leányát a számadónál keresi. — A gazdag Uraság itt van ni (Vándorlakyra mutat) a gazdag kisasszony pedig te vagy Rózsi — akit most éds ur apádnak átadok ! RÓZSI (meglepetve) Éds apám ne tréfázzon kend — ez az úr nem az én apám — nem — én nem vagyok kisasszony, én a szegény számadó leánya — és Jancsim Rózsija vagyok. MÁKOS GYURA (szemeit dörzsölve) Esküszöm Rózsi kisasszony hogy maga nem az én leányom — hisz ott az arany péz is a nyakába — úgy e hogy mindig viselte ? 55
