Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

ELSŐ SZAKASZ

Színhely: balfelül egy kis ház, jobb felül egy nagy fa. Mákos számadó tanyáján.

Első jelenés.

RÓZSI

(kezében korsóval, jobbról jő) Alig félórája, hogy korsómat a tóban megmerítettem, — és mire a tanyánk elé értem, most látom, hogy csak itt ott kotyog néhány csep a fenekén. A jó Isten tudja, mi bajom van, — mindig szomjas vagyok — belül égek, fázom — melegem is, hidegem is van. Nem csuda hát, hogy) e korsót majd fenékig ittam — s mostan újra vissza kell mennem megmeríteni, pedig ugyan csak meleg van ám. Ügy kell, minek mentem a tóhoz ? ! — hisz éd’s apám aszonta, hogy a gémesből merítsek — én meg mindig a tóhoz megyek, magam sem tóm mért ? De húz oda valami. — Ollyan szép nézni a falusi fiúkat, hogy fogdozzák tapogatóval a halakat. — a halász madarak hosszú szárnyaikkal hogy lesik az ártatlan prédát — osztán meg — meg — (pajzánul) Notás Jancsi nyája arra legelész — úsztató is ma van — nyírás is — szegény Jancsim nem gyühet ide nyájával — fél a tilalóstúl — hát én kerestem fel őtet. Így van az hiába !

(dalol)

A szerelem, a szerelem A szerelem sötét verem Belé estem, benne vagyok Se nem élek, se nem halok.

Második jelenet NOTAS JANCSI

(jobb felül kiugrik s Rózsit derékon kapva dalolja.)

Őrizem az apád nyáját De nem hallom a kolompját Rá rá mennek a vetésre Hejj ! csak későn veszem észre.

42