Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
(együtt) RÓZSI S JANCSI Édes apám, édesanyám Ne bízzatok most semmit rám Nézzétek el ha hibázok Tudom is én mi csinálok ? ! RÓZSI Te hamis Jancsi ! úgy megijesztettél — hogy azt gondoltam — JANCSI Ejj ! dehogy ijesztettelek meg te kis csalfa ponty ! az elébb a tónál! láttalak, mikor vizet merítettél — nem messze heverésztem a fűbe, a hogy megláttalak felugortam — hogy majd feléd mozdítom nyájamat, de akkorra már te kis csalfa halacska elúsztál — hogy csókolnám meg ezt az édes piros, úszó számyacskádát (megcsípi ajakát) hogy ijedtél volna meg, hiszen láttad, hogy feléd ballagok. RÓZSI Azt láttam; de, hogy merted nyájad odahagyni ? JANCSI Hát a menyországomat, üdvösségemet nem e hagynám oda ha téged látlak szivem édes menyországa ! ? ha reggel a füvön harmatot látok, barna szemed ragyogása jut eszembe, — ha a felrepülő pacsirta énekét hallom — kedves hangod éneklő hangzása van eszembe — ha a mezőn ártatlan ibolyát, vagy kékes nefelejtset látok csak te vagy Rózsim ! a kit mind ez eszembe hoz. Az előbb is rólad gondolkoztam szivem gyöngyháza ! mikor megpillantottalak — már vasárnap óta nem nem láttalak, pedig (botját nézve) a vágás botomon csütörtökre mutat — hogy megláttalak ! oda kellett nyájam hagynom, mert a szívem meghasadt volna — osztán meg nyájam messze van a tilostul. (messzirül juh kolompolás hallatszik) de — már — hallod ? közelednek ! Hát tudod e mért jöttem ? (megfogja Rózsi kezét és énekli) Nézz rózsám a’ szemembe ! Ott olvasod szivembe ! Ügy e azt mondja ? Ügy e azt mondja ? Te vagy az angyala Ragyogó csillaga ? ! 43.
