Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

És ha majd érette (ti. a nemzetért)

Imádkozol távol,

Emlékezz meg rólam A hon hű fiáról.

(A kiemelés tőlem. L. J.)

Ez a csaknem szövegegyezésig menő összecsengés azonban nem lehet érv Zámbó feltételezése mellett. A kiemelt sorok rokon hangzása valószínűleg azzal függ össze, hogy a két vers keletkezését időben mindössze néhány nap választja el egymástól. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a két verset hasonló alkalom, az elválás ihlette, könnyen megérthetjük, hogy mindkét helyen feltűnik, akár konvencionális elemként is, a költőnek az emléke megőrzésére vonatkozó kérése.

37. 1. Hf 1850. jan. 15. 12. sz. 50—51. 1. A költő kéziratából közölve még: Schmidt. 96—98. 1.

58. Alszeghy Zsolt: Tóth Kálmán lírájának fejlődése. ItK 1915. 55. 1.

59. 1. a „Tóth Endrének” (Hf 1851. júl. 9. 156. sz. 619. 1.), az „Éjjel” (u. o. 1851. jún. 5. 129. sz. 512. 1.) és a „Felleg borul az erdőre...” (u. o. 1851. aug. 18. 189. sz. 749. 1.) c. verseket.

60. 1. a 36. sz. jegyzetet.

36