Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
című költemény51 is, amelyben a költő ismét világosan utal Bolváry Etelka nevére.52 Mindez tehát csak megerősíti a Bolváry Etelkával kapcsolatban az előbbiekben tett megállapításokat. Következtetéseinknek s a felsorolt adatoknak csupán egyetlen adalék mond látszólag ellent. Zámbó Aurél Tóth Kálmán három verskéziratát publikálva53 nem egészen egyértelműen olyasmit sejtet, mintha a költő szerelme ;a szóbanforgó időben más lányhoz kötődött volna. A „Baja április 11. 851.” keltezéssel ellátott három vers Zámbó szerint a bajaszentistváni Tessedik-család egyik leánytagjához íródott, akihez Tóth Kálmánt, Zámbó szavaiból értelmezhetően, gyengébb érzelmek fűzték volna. Zámbó nem egészen határozott állítása azonban aligha felel meg a valóságnak. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a három vers tulajdonképpen nem más, mint egy szokványos emlékvers-ciklus három darabja, melyeknek címzettje aligha lehetett a Zámbó által említett Tessedik-lányok egyike. A versciklus ugyanis szorosan kapcsolódik Tóth Kálmánnak a Remény 1851. júniusi füzetében megjelent „Emléksorok, (S. Lóra barátnőmnek, mint távozandó arának.)” című verséhez,54 amelynek harmadik, utolsó része azonos a Zámbó által közölt ciklus harmadik darabjával. A két versciklus, az utolsó részek azonosságán túl, tartalmilag is öszszefügg: a Zámbó közlésében megjelent ciklus első két darabja lényegében gondolatilag megfordított párverse az „Emléksorok” c. vers II-vei jelzett harmadik darabjának. Valószínű tehát, hogy a két ciklus egy időben íródott s hogy a Zámbó által közreadott darabokat a költő ugyanúgy S. Lórának szánta, mint a Reményben napvilágot látott „Emléksorok” című ciklust. A két ciklusból továbbá, sem együtt, sem külön-külön nézve őket, nem lehet egy szerelmi érzésre következtetni. Ellene mond ennek, hogy Tóth Kálmán a versek címzettjének rokona volt, amit épp a Zámbó közölte eredeti kéziratából tudunk meg. A ciklus alá a költő ugyanis azt írta: „rokonod, Tóth Kálmán.55 Ez az aláírás nyílván más lett volna, ha a címzetthez a költőt szerelem fűzi. Ilyenről egyébként a ciklusok szövege sem árulkodik. Szerelmi érzésből fakadt verseknek fogva fel a két ciklust, kiegyensúlyozott hangjuk különben is nehezen lenne összeegyeztető a fentebb tárgyalt szerelmi versek zaklatottságával, tépelődésével. Vagyis a két ciklus — mint már szó volt róla — nem más, mint közönséges emlékvers, amit a versek jellegén túl a Reményben megjelent ciklus címe is tanúsít.56 Zámbó közlése az általa publikált versek keletkezéstörténeti hátteréről így nem látszik megalapozottnak, adatai éppen ezért nem cáfolják az előzőekben levont következtetést. Bizonyos tehát, hogy az a szerelmi élmény, amely a „Puszták 21