Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
rózsája” írása körüli időkben tartotta fogva Tóth Kálmánt, Bolváry Etelka személyéhez kötődött. Mindaz, ami erre az élményre vonatkozóan Tóth Kálmán verseiből a fentieken kívül még kiolvasható, ugyanezt a következtetést támasztja alá. Tovább időzni e verseknél nem is annyira ezért, mint néhány olyan következtetésért érdemes, amely a Bolváry Etelka melletti bizonyságtételen kívül a „Puszták rózsája” témájának élményforrásával kapcsolatban mondottakhoz is nyújt egy-két adalékot. A tanulságok közül, amiket Tóth Kálmán verseinek további vallatásából nyerhetünk, mindenekelőtt azt említenénk meg, hogy a versek meglehetősen pontosan tájékoztatnak Tóth Kálmán Etelka iránti szerelmének időbeli határairól. Az „Emlékdalok” című ciklus kapcsán már szó volt róla, hogy e szerelem kezdete a szabadságharc idejére tehető. Azok a versek pedig, amelyek nagy valószínűséggel kapcsolhatók ehhez az érzéshez, viszonylag hosszú időn keresztül, egész 1851 tavaszáig sorjáznak. Vagyis tágan fogják át azt az időt, amikor a „Puszták rózsája” megírására sor kerülhetett. Egyik jellemzőjük ez időszak verseinek, hogy bennük Tóth Kálmán szerelme következetesen barna lányként jelenik meg. Hangsúlyozni ezt itt azért is kell, mert nyilvánvalóan tanúsítja, hogy e verseket s következésképp a „Puszták rózsájá”-t inspiráló élmény mögött nem állhatott Spitzer Nina, aki — ez a Tóth Kálmánnal foglalkozó irodalomban közismert — szőke lány volt. A versek elemzésének egy másik tanulsága, hogy az Etelka iránti szerelem a költőt csak kevés örömmel ajándékozhatta meg. A versek soraiból csaknem szakadatlanul áradó fájdalom, keserűség szól felénk, amit csak olykor vált fel egy-egy oldottabb hang, mint pl. a már idézett „Népdal” és „Magánosán jár egy csillag...” című versekben. A költemények sötét, olykor már-már a pesszimizmussal határos hangja, ha önmagában nem is bizonyítja azokat az életrajzi mozzanatokat, amelyeket a „Puszták rózsája” témájának valószínű forrásaként fentebb megjelöltünk, következtetéseinket feltétlenül támogatja. Az említett társadalmi, vagyoni tényezőkön túl azonban a teljesség kedvéért meg kell említeni egy olyan körülményt is, amely némileg szintén belejátszott a versekben megnyilatkozó érzelem komor hangoltságába. Nevezetesen, hogy Etelka sem tanúsíthatott határozott vonzalmat a költő iránt. A „gálád viszonyok”, az. „ész-háború”, a „kalmár-érdekek” elleni lázongás mellett a versek ezért fordulnak olykor vádlóan a lány felé is. A versek burkoltan vagy nyíltan többször panaszolják a lány hidegségét, s csak az „Egyszer midőn” című költemény57 sejteti, hogy titkon ő is vonzódott a költőhöz. A lánynak a költeményekből kitetsző hűvösebb viselkedése ellenére sem valószínű azonban, hogy Tóth Kálmán 22
