Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
Előfordultak vitás esetek, többnyire két okból: ha nyár folyamán drágulás következett be és a téglások béremelést kértek, vagy — s ez volt a gyakoribb — ha az eső szétverte a vályogot. A gyakorlat szerint, ha a placcon ázott szét a vályog, az a munkás kára volt, ha bangétában, az a gazdáé, de csak akkor, ha rendesen be volt takarva. Megtörtént, hogy oldalról vert be az eső, az első napsütésre a nedves vályog duzzadni kezdett, a bangéta összedőlt. Ha nagy volt a kár, a gazda igyekezett a munkások hanyagságát bizonyítani, s lagalább a fele kárt azokra hárítani, vagy a letisztítást nem akarta megfizetni. A jobb szándékú gazda még a placcon szétázottak lehordásáért is adott valami térítést. Megtörtént, hogy nem tudtak megegyezni, s a munkások sztrájkba léptek. Ezek a szórványos munkabeszüntetések több-kevesebb sikerrel jártak. A téglások közt nem tudunk szakszervezetről, mely egységes álláspontot segített volna kialakítani, az adott helyzet szabta meg a lehetőséget. Ha a gazdának nagyon kellett a tégla, teljesítette a követelést, vagy egyezkedett, de ha bőven elvolt látva, elzárkózott előlük. Pár napi pihenő után a munkások számolni kezdtek, hogy ha megkapják a javítást, akkor is többet veszítettek már, mintha az eredeti bérért dolgoztak volna, s munkába álltak. A gazda pedig elbocsájtotta a szószólókat, pedig többnyire nem ezek voltak a kezdeményezők, csak rábeszélték őket, hogy menjenek tárgyalni. Hogy a téglások között nagymérvű szervezkedes nem jött létre, annak többek közt az is oka lehetett, hogy egy-egy helyen viszonylag kevesen dolgoztak, azok is 3—5 fős családi csoportokra szeparálódtak, tehát még az anyagi érdekeltség sem kötötte úgy össze őket, mint a nagyobb létszámú és közösbe dolgozó arató vagy kubikos bandákat. A téglás élet egyhangúságában némi változatosságot hozott a május elseje. Ilyenkor az iroda vagy a gazda lakása elé májusfát állítottak, szobájuk ablakába orgona ágat tettek. Május végén vagy pünkösdkor volt a májusfa kitáncolás. A jobb gazda ilyenkor zenét, bort, a gyerekeknek cukrot, az asszonyoknak süteményt hozatott és reggelig mulattak. Akkor körbetáncolták a májusfát, majd kiszedték. Ha jókedvük volt, énekelgettek a közismert dallamra — aszerint, hogy melyik faluban voltak, hogy pl. „A kölesdi csárdában — Ecet ég a lámpában. — Meg sem gyújtják mégis ég — Tégláslegény a vendég — Tégláslegény berúgott — Haza menni nem tudott.”
