Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

■és a földre borítják. A leütésnél vigyázni kell, hogy a két végeegyszerre érje a földet, különben a tégla elhúzódik, feles lesz. Egyszerre 20 sort hajtanak, az egyes téglák közt csak annyi a hely, hogy a forma éle éppen közéjük fér. A tanulók vernek középre, hogy a sorokkal ne mehessenek félre. A verést mindig a placc túlsó végén kezdik, az asztal két oldalára is vernek, s ha tele van, rukkolnak a sárosgödör felé, az asztalt arrébb viszik. Az így felszabaduló hely az asztalközép vagy közép. Az asztal előtt levő verőhely az asztalelő. (5—7. kép)

Ha nincs fészer, a placcok közelében homokos gunyhót készítenek vályogból vagy téglából, ahol száraz homokot tárolnak. Ha máshol nincs, innen hordanak az asztalra egyegy formával.

A vályog sarka estére már fehéredni kezd, másnapra száraz. Az előző napi verést élére állítják, storcolják. Ha száraz, összerakják, bangétázzák, máglyázzák. A szentistvániák úgy mondták: gyerünk rakni, a dorozsmaiak: gyerünk máglyázni, bangétázni.

7. Dupla forma leütése (Csávoly)