Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

"kötényekhez, de a vexőkötényt a nyár folyamán már foltozni kellett.

A verők az asztal két hosszanti oldalán álltak, ha hárman voltak, a lógóst a feljáróval szembe tették, elsősorban a tanulókat. Ezt a helyet nem szerették, mert az asztalnak itt nincs húzása, ha hozzáütik a formát.

Maga a verés így történik: A nedves formát behomokozza, maga elé teszi. A sárból kézzel, vagy ha köves, sárvágóval leszakított egy vályogra való mennyiséget a pácot. Ezt az asztalon a mellette levő homokban úgy forgatja meg, hogy a fentre kerülő rész ne legyen homokos, majd a formába csapja. A formát egy-kétszer az asztalhoz csapja, hogy a sarkok is megteljenek, bal kézzel a jobb oldalon a forma szintjéig nyomja a sarat, és a csapófával a kidomborodó részt lecsapja. A forma 1950-ig egyes volt, deszkából készült, fenekeit, széle vasalt. A csapófa 20—22 cm hosszú, 6—8 cm széles, lapos fa. Használtak egyesek vas csapót is, de az csikorgott a forma vasalásán, ezért nem szerették. A vályoggal most a verőhelyre mennek,

6. A téglát leülik a placcra (Csávoly)

I I