Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

lapját. A sárosgödör felé néző keskenyebb végéhez támaszkodik a járó, egy 5 m-es deszka, mely alatt bak, kecske is van. Ha a járó esetleg rövidebb, kölyök járóval toldják meg. Ez kb. másfél-két méteres deszka, egyik végéhez egy gerenda darabot szegeinek keresztbe, erre fekszik rá a járó vége is. A deszkák végét ferdén lemetszik, hogy a talicska ne zökkenjen rajta. A sárlegény, vagy ha van sárhordó, a sarat feltolja az asztalra és annak eléje dönti. A talicska egyébként mindig megrakva áll, ha az asztalról lefogy, csak tolják fel. Egy talicska sár 25 nagyméretű téglához elég.

A sárlegény többnyire meztelen felsőtestettel, rövid klottgatyában, mezítláb dolgozott. Kékfestő anyagból varrott, s a nadrág hosszáig érő sároskötényt viselt, mely főleg kéztörlésre, kapanyél törlésére kellett. A verők főleg nők, ingben, kombinéban dolgoztak, ugyancsak kékfestőből való térdig érő verőkötényt viseltek, melynek elsődleges feladata az asztal koptatásától védeni a ruhát. Minden évben új anyagot vettek a

10

5. Verés. A baloldali nő a pácot formázza, a jobboldali csapófával lecsapja a sarat (Csávoly)