Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)

■dés is és fordítva: ahol a sír nem látszik, ott is állhatott valamikor halom. A feltárt halmok (összesen 10) mindegyike'ki volt rabolva, de csak egyszer. A rablás közelkorú és szerencsére eléggé felületes, így aránylag jó leletanyagot sikerült gyűjte-, nünk. A sírok irányítása (DDK-ÉÉNY) egyezik a déliekével. A sír nagysága azonban kisebb, azoknak mintegy 2 3-a, vagy még ennél is kevesebb. A halmok között meghúzódva további 9 sírt tártunk fel, ezek egy része ép volt, egy részük pedig csak részben bolygatott. Leletanyaguk egyezik a későszarmata anyaggal, de annak legvégét képviseli, feltételezhetően már a hun korszakba is belenyúlik. A 19 sír közül 13 nő, 1 gyerek és 5 bizonytalan nemű volt. Feltűnő, hogy ezideig az északi halomcsoportból a férfiak teljesen hiányoznak. Ez azonban lehet véletlen jelenség is, hiszen a mentést a temető szélén kezdtük s lehetséges, hogy a sírok nemek szerint köralakban csoportosulnak, mint erre Fehértó esetében van is példánk. A sírok kronológiai helyzetét legjobban talán az edenymellékletek alapján tudjuk megadni, nemcsak azért, mert még a bolygatott halomsírok esetén is találtunk ép edényeket, hanem azért is, mert az anyaguknál fogva gyorsabban pusztuló, eltörő edények érzékenyebben mutatják a temetkezés idejét. Általánosságban az állapítható meg, hogy a temető a szarmatakor III. periódusának második felében már használatban volt és a hunok ideje alatt is használatban maradt. Nem tisztázott még a halom nélküli és halmos sírok kronológiai viszonya. Területileg mindenesetre annyi látszik, hogy a temető északi és keleti részén a két temetkezési mód területe fedi egymást.

A „déli halmos temetőket” Párducz Mihály a harmadik periódusba osztotta. Legutóbb azonban a Csongrádon feltárt hunkori temetővel kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy a halmos temetőke csoportja nem értékelhető önálló jelenségként. Az i. u. 375—380 között új kaukázusi, szarmata, germán és hun elemekből összetevődött népi csoportok egymást követő hullámai jutnak el a Duna-Tisza közére is, s e hullámok egyik rétege az ún. déli halmos temetők csoportja. Valószínűleg nem egységes etnikumú. A kaukázusi népi elemek mellett (ezek az ülve eltemetett) valószínűleg szarmata (alán ?) és talán germán (Geszteréd) népiséget is feltételezhetünk közöttük. De bizonyára jelen vannak maguk a hunok is. Az egyes halmokban (Jászalsószentgyörgy, Vaskút, Geszteréd) megfigyelt tüzelési nyomóikról ezideig nem lehetett eldönteni — ásatási megfigyelések hiányában — hogy azok a halotthamvasztás nyomai -é. A

24