Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)

madarasi halmoknál több ízben egészen határozottan megállapítható volt, hogy azok a temetést kísérő szertartásnál játszották csak szerepet. Halotthamvasztásnak az egész temetőben'nyoma sincs. Ez önmagában természetesen nem mond ellene a hunok jelenlétének, hiszen a szarmatakorban teljesen ismeretlen, merőben új -jelenséggel állunk szemben a máglyák esetében és ezt a kései datálást a leletanyag még alá is húzza. A népesség biológiai képének megrajzolásához, sajnálatos módon, kevés segítséget kaphatunk csak az antropológiától, hiszen a halmokban egyetlen ép vázat sem találtunk és a bolygatott, összetört anyag is igen gyér. Koponyatöredéket például egyetlen esetben leltünk. Nem lehet segítségünkre az antropológia a temető legizgalmasabb kérdésének, a halmos és lapos sírok népe azonosításának, illetve elkülönítésének eldöntésében sem. Ez pedig a kétfajta temetkezési mód időbeli meghatározásánál is komoly fogódzót jelentene. Az eddigi leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a temetkezés a III. periódus közepe után elkezdődött és az V század utolsó harmadáig tartott. A temető felhagyásának időpontja azonban jóval bizonytalanabb a kezdés időpontjánál. A kétféle temetkezési mód jelenlegi aránya (10:9, a halomsírok javára,) tehát nagyjából 1:1. Ez az arány azonban tetemesen megváltozhat és elsősorban a jeltelen sírok felé tolódhat el, hiszen a halmok száma lényegében adott, meglepetések csak a jeltelen síroknál érhetnek bennünket.

Felmerült annak gondolata is, hogy a halom nélküli sírok ilyen elkülönülése lényegében a mai állapot visszavetítése, azaz a jelenleg halom nélküli sírok felett is állhatott eredetileg, ha kisebb méretben is, halom. Ennek elvi lehetősége természetesen fennáll, de gyakorlatilag aligha elképzelhető, hogy az egyik halom teljesen és tökéletesen lekopott, míg a tőle alig 4—5 méterre lévő ma is látható. A lapos sírok ezen kívül nem illeszkednek be a halmok hármas sorába, hanem közöttük fekszenek. A kettő területi viszonya egyenlőre teljesen esetlegesnek, rendszertelennek látszik. Ellene mond ennek a lehetőségnek a sírok nagysága is. A halmokban, amint azt már említettük, igen nagyméretű, sokszor 4x3 métert is meghaladó sírok vannak. A jeltelenek ezzel szemben a szokásos nagyságú, a szarmatakorból de más korból is jól ismert szabványméretüek. Egymástól való távolságuk 4—5 méter, ami a hunkori temetőknél nem szokatlan, hiszen például a Csongrád-Laktanyaudvari második ásatásnál is akadtak ilyen, de még ennél nagyobb távolságok is. A valóságos helyzetet azért nehéz megítélni, mert Csongrád