Miskolczy Ferenc - Szij Béla: Nagy István emlékkiállítás - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 10. (Baja, 1963)

Nagy István (1873-1937) A népballadák hangján szól hozzánk ez a művészet. Komoran, sú­lyosan. És - a népballada-hasonlatnál maradva - izig-vérig magyarul. Nagy István egyedülálló jelentőségét a magyar pikturában talán azzal jel­lemezhetnénk legjobban: európai mércével mérhető és mérendő magyar remekműveket alkotott. A hazai táj, a föld és a rajta, vele, érte élő, küszködő ember olyan elementáris erejű megfogalmazásban lépnek elénk képein, mint kevés kortársánál. Nagy István helye a XX. századi magyar festészetben egyelőre ke­véssé tisztázott. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy életműve jó­részt még ma is felméretlen. De akik jól ismerik munkásságát, azok már ma is legnagyobbjaink között emlegetik nevét. Valóban számba véve festé­szetünk múltját és szem előtt tartva jövőjét. Nagy István művészi teljesit­­sitményét mindenképpen a legmagasabbra kell értékelnünk, művészi szándékát, törekvéseit és eredményeit tekintve csak Egryvel és Derko­­vitssal mérhetjük össze. 90 évvel ezelőtt, 1873 március 28-án született Csikmindszenten, F"délyben. A kolozsvári tanítóképző intézetben kezdett el komolyabban rajzolni. A tarutói oklevél megszerzése után két esztendeig egy Duna- Tiszaközi kis faluban, Homokmégyen tanitóskodik. Nehezen szánja el ma­gát a művészi pályára. 1894-ben iratkozik be a Mintarajziskolába. Festői tanulmányainak további állomásai: München, Akadémia (1898-1900), Pá­rizs, Julian iskola (1900), majd végül nyolc hónapi tanulmányút Itáliában (1902). Minősítése: a müncheni évzáró nemzetközi festőkiállitáson öt kü­lönböző exső dij. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom