Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)

végén települt le vidékünkön, a felszabadító hadjáratok nyomán megindult boszniai katolikus üldözések elől menekülve.

Igen sok német telepest hoztak környékünkre a XVIII. századi földesurak, mindenféle kedvezménnyel csalogatva őket az elpusztított országba. Szorgalmas munkájuk mellett ennek tulajdonítható, hogy általában jó módban éltek és korábban átvették a városi, polgári divat stílusát építészetben, viseletben egyaránt. Népművészetüknek alig találni már emlékét.

Több helyen nagyobb csoportokban élnek cigányok is. Az ő viseletűk általában a falu viseletéhez igazodott, de mindig annak régiesebb stílusát képviselte, élénkebb színeit válogatta. Rendszerint nem is maguk készítették, hanem a falusi földmíves néptől vették. Önálló művészi munkájuknak a díszes vasszerszámok tekinthetők, valamint a faedények, kanalak, orsók.

Kiállításunkban egymás mellett mutatjuk be a különböző néprajzi csoportok egy-egy azonos ruhadarabját, jellegzetes díszítményével. Egyes szebb tárgyakból többet is bemutatunk, hogy a stíluson belüli változatosságot érzékeltessük.

Bevezetőnek egy szeremlei menyasszonyi ládát, úgynevezett szekrényt láthatunk. A múlt század első felében készült, mágikus eredetű díszítményekkel, többek közt a terhes anya ábrázolásával. E díszítmények célja részben a gyermekáldás biztosítása, részben a szüléssel járó életveszély elhárítása volt.

Legdíszesebbek a női ingek, kötények, ködmönök voltak, és az ünnepi alkalmakra készült kendők, abroszok, cserépedények. De nem megvetendők a hétköznapi használatra szánt tárgyak egyszerűbb, nemesebb formái és díszítményei sem (mázatlan cserépedények, szalma vagy gyékénykasok, kosarak).

Legrégiesebb a Bukovinából települt székelyek ingeinek szövésszerű hímzett díszítése, a ráncolást rögzítő szedés. Igen régi szláv hagyomány a bunyevác női ingek vékony áttetsző ujjába szőtt vastag fehér minta,

40