Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)
az úgynevezett csancsana. A sokac nők apró fekete mintával hímzett ingei a sárközi ref. magyarság ingeire hasonlítanak. A Bajától délre lakó kát. magyar népcsoport (Nagybaracska és környéke) női kötényéinek díszítése a századforduló táján varrógéppel készült, korábban zsinórrátéttel csinálták. A sárközi magyarok közismert főkötőhimzését Szeremléről és Érsekcsanádról mutatjuk be. Ezt a hímzést ingujjakon is megtaláljuk a hercegszántói sokacoknál, ahol nyilván magyar eredetű. Igen szép szőttes kendőket és abroszokat készítettek a sokac és ref. magyar asszonyok. Eredetileg csak csíkos anyagot szőttek, a mintás szövést a baracskai takácsoktól tanulták el. A kát. magyarság asszonyai ugyanis nem szőttek, hanem takácsokkal dolgoztattak. Nem vonatkozik ez a megállapítás az újabban idekerült kát. székelységre. A székely asszonyok szőttes párnavégeiből szintén bemutatunk néhányat. A sokacok és bunyevácok gyapjúból is szőttek kötényeket, az ún. pregacsákat. Ezeket helyenként a magyarok is átvették. A sokacok igen szép mintás gyapjú-szőtteseket is készítettek, ennek uralkodó színe a sárga volt. A bajai fazekasok helyi stílusban díszítették az ünnepi alkalmakra készült tálakat, tányérokat, korsókat. Fekete, ritkán vörös alapon nagy fehér-tarka virágok ékeskednek munkáikon, melyek könnyen megkülönböztethetők a mi vidékünkön is használatos mórágyi készítményektől. Ezekből is láthatunk egy csoportot. A húsvéti hímestojások díszítése majdnem minden népcsoportnál más. Legrégiesebb ezek közt is a székelyeké, legtarkább a bunyevácoké. Ez utóbbiak almát, birsalmát, citromot is cifráztak kormozott viasszal. (Ezek díszítményeit fautánzatokon mutatjuk be). A népi faragómüvészetnek sajnos nagyon kevés emlékét sikerült megmenteni. Szeremléről bemutatunk egy-egy szép mángorlót és mosósulykot. A sokacok és bunyevácok munkái küzül a guzsalyok és a pálinkás kabakok díszítése érdemel különös figyelmet. 41
