Solymos Ede (szerk.): Oltványi Imre emlékkiállítás - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 6-7. (Baja, 1963)
OLTVÁNYI IMRE TEMETÉSÉN A temetés ősi rendje, rítusa, hogy a búcsúzó barátok nevén szólítják az elhunyt jóbarátot a távozás végső pillanatában. Nevén szólítják, s még egyszer szót akarnak érteni véle, folytatni a régi kedves párbeszédet — megállítani, ha csak egy pillanatra is a visszafordíthatatlan úton. Ez a monológ, hisz nem párbeszéd már, hiába is szólong'atunk, Imrém, a legnehezebb, a legfájdalmasabb. Különösen nehéz, nékem, aki Oltványi Imre barátommal e végső hetekben nem beszéltem, nem találkozhattam. S aki megszoktam, hogy negyedszázada szinte naponta újrakezdtük a megunhatatlan férfi-párbeszédet a világ dolgairól, Goethéről, Egry Józsefről éppúgy, mint a napi politika kérdéseiről, kicsikről, nagyokról egyaránt — különösen fájdalmas, hogy azokban az utolsó napokban nem lehettem vele, nem szoríthattam meg a kezét. Hát most itt és így kell búcsúznom tőle, s csak a búcsú, az emlékezés szegényes szavait mondhatom. A barátok nevében szólok én is, hiszen annyian voltunk barátai, akik körülültük asztalát kávéházakban, lakásokon: az ő asztala volt mindegyik, ő lett nyomban a központ a viták elindítója, bírája — örökös elnöke. Nemcsak a magyar képzőművészet egyik legönzetlenebb híve, szerelmese és szervezője volt — az irodalomé éppenúgy, mint a kritikáé, a színházak, koncertek éppúgy vonzották, mint a filozófusok művei, a közgazdasági elméletek. A politika elvi, elméleti kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint eleven, mindennapi gyakorlata. Ezért baráti asztalához szinte a nap minden órájában s az év minden szakában új, meg új emberek telepedtek le a régiek mellé, s aki barátja lett élete végéig őrzi a vele való beszélgetések világító, szép emlékét. S az öregedő férfi asztalának, baráti körének ékessége az, ha mindegyre bővül a fiatalokkal is. Oltványi Imre életének utolsó idejéig kapcsolatban volt a mi fiatal értelmiségünk legjobbjaival, s fiatalos szenvedéllyel vitázott velük is. Ezekben a beszélgetésekben újult meg élete minden szakaszán, fiatalodott meg, újra meg újra. 5
