Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)

11. A népvándorláskor hatalmasai

Rákóczi u. 23. sz. alatti udvarból durva fekete avar bögre 3 darabja csontváz mellől került elő.118 Baja-vaskúti műút és vasút kereszteződésénél és a szom­szédos szántóföldeken sírokat találtak. Ezekből fekete földedény, bronz pityke és Heraclius C. (613—641) érme került elő.110 Alaga szőlő-bői 1899-ben kap a zombori múzeum 4 darab aranyozott bronz pitykét, szíjvéget, 2 vaskengyelt, vas-zabla és lándzsahegy töredékeket. Roediger publikációjában lovas­sírról számol be.120 Bajaszentistváni homokbányából 3 m mélységből 1939-ben egy fekete földedény kerül elő. Borsay avarnak minősítette.121 Ismeretlen helyről, Mészáros Ervin ajándékaként került a zombori múzeumba 1 kard, nyíl, zabla, kengyel, övcsat, lemez­töredék és 22 darab apró töredék. Bátmonostor. A zombori múzeum 2 kengyelt, 2 vas-zablát és zablafeszítőt tart nyilván innen.122 Borsay feljegyzése szerint a lelőhely a Peplovszky-szállás közelében, a Szurdukparton van.123 Nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a szomszédos élet­kamrákban az avarleletek sűrűbben fordulnak elő, sőt már a csávolyi és garai határban jelentkeznek, Baja térségének az avarok által való erősebb megszállását valószínűnek kell tar­tanunk. Ez adatok nyomán egy elsikkadt nép története bontakozik ki, mert a föld népében azokat a matriarchalis szervezetben élő elemeket kell látnunk, amelyek Antheus módjára, akkor nyerik vissza erejüket, amikor a földre terülnek. Az a nép, amely az első évezred vérzivataros századait végigcsinálta, végzetszerűen meg­várta a honfoglalók érkezését, hogy azokban új életre keljen és ne szlávvá, hanem magyarrá legyen. így várták ők az avaro­kat is, ám ezeknek értelmi színvonala és társadalmi berendezke­dése nem volt még azon a fokon, hogy egy ilyen reinkarnációra alkalmasak lettek volna. A második évezred magyarsága ugyanis nemcsak abból a 150—200 ezer főnyi keleti foglalóból ered, akik ideérkeztek, hanem a nála jóval számosabb nyugati magyarság­nak az ivadékaiból, akik átvették a jövevények nyelvét, erköl­cseit, de ugyanakkor olyan örökséghez is juttatták cserébe, mely­nek erőtartalékaival a második évezred súlyos harcait is meg­vívhatta. 118 Lt. II. 1373. 1- 3. 119 Lt. II. 1795. 1—3. 120 Lt. 510- 518 — AÉ. 1903. 273, 1904. 261-63. — Monogr. II. 27. 121 Lt. II. 2285. 1. 122 Lt. 654r-699. 123 Adatok 19. 6s

Next

/
Oldalképek
Tartalom