Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
11. A népvándorláskor hatalmasai
ről alkotott véleménye, hogy azokat más vidékről hordták oda éppen úgy, mint a szabadkai, szegedi, vagy titeli emlékanyagot, megalapozott és mégsem meggyőző. Titelről bebizonyosodott, hogy állandó római telep volt. Ugyanez áll Szekcsőre is, ha ezek nyomán a szeged öthalmi római jellegű sírokat figyelembe veszszük,116 nem fogjuk abszurdumnak találni azt a gondolatot, hogy a Duna—Tiszaközén ideiglenes római telepek létezhettek. Ilyen külkereskedelmi érdekképviseleti telephely lehetett Madarason is, s a barbár földvárban lévő négyszögű sáncok sokkal inkább lehetnek castrum jellegű maradványok, mint uradalmi szérűskert árkolása.117 Semmiképpen sem lenne elpocsékolt energia, ha klasszikus régészeink felfigyelnének erre a kérdésre, s a maguk szaka va tottságával nyúlnának ehhez, a most már apránkint megérő félben lévő problémához. 11 A népvándorláskor hatalmasai A XV—XVI. század fordulóján fedezte fel Paracelsus azt az igazságot, hogy az embert a természete alapján kell megítélni, hogy a szülőföld szabja meg a természetét és mindenki tévútra kerül, aki más népek tapasztalatai és szelleme alapján akarja saját életének irányát megszabni. Ma már tudjuk, hogy ez az igazság is csak részigazság, de nem nehéz elképzelni, mennyire korszakalkotó lehetett ez a megállapítás, mikor kimondotta, hogy nem az emberi elképzelés, de á természet az igazi törvényhozó. Különös módon tapasztaljuk ezt a hun—germán—avar-korszak eseményéinek vizsgálata során. Ügy tudtuk, hogy a hunok és a velük érkező hódító germánság megjelenése egy csapásra eltűnteti a jazyg—szarmatákat területünk színpadáról. Hogy ez nem így volt, arra a legjobb bizonyíték éppen Baja területe, ahol sem hun, sem germán lelet nem fordul elő. Bizonyos, hogy a hun—germán-korszak három évszázadában erősen számolnunk kell az őslakossággal és annak művelődésével. Ez a szívós, földhöztapadó, a politikai viharokkal dacoló népelem összeötvözi a praeszkita, szkita, kelta, dák töredéket, hozzánő a földhöz és átveszi az őslakók szerepét, mint a cserépkorszakban a bükki, a bronzkorszakban a nagyrévi művelődés esetében láttuk és egy olyan népi kultúrát alakít ki, mely átvesz minden irányból 116 Lenbossék: Szeged—öthalmi ásatások 1«. 117 Mocsy András megállapítása. «0
