Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
11. A népvándorláskor hatalmasai
érkező hatásokat, azokat úgy átformálja a maga ízlése szerintT hogy eredeti alakjára alig-alig lehet ráismerni. Paracelsus tétele alapján a Kárpátmedence ekkori lakosságát három főtényezőre kell bontanunk. Az őslakó jazyg—szarmatákra, a germán elemre és a hun hódítókra. Az apajogú fejlődés aristokratikus törékenysége akkor mutatkozik meg a leghatározottabban, amikor ez a szervezet veszedelembe jut, s valóban a létért kell küzdenie. A germánt intellektualitása megoltalmazta ugyan a végső pusztulástól, de a hun értelmi állapot szétmorzsolódik abban a pillanatban, melyben potenciája elveszti nagyobb erejét és egyenrangú tényező gyanánt kell mérkőznie. Itt látjuk történelmi példáját annak a székely szólásformának, mely szerint »nem az a legény, aki üt, hanem aki állja«. így van ez valóban a históriában, arra a jazyg—szarmata példa a legjobb bizonyíték. Attila halála utáni bukásnál mindenekelőtt azt vesszük észre, hogy a politikai hatalom most a germánok kezébe megy át. Mi van a száz esztendővel előbbi harmadik tényezővel? Elméletileg léteznie kell. A legtermészetesebb, amire gondolhatunk az» hogy a hunoktól megszabadulva, kellett maradjon a területen olyan ellenlábas népréteg, mely egyszerű fizikai jelenlétével is a védekező csoportosuló elhelyezkedésre kényszerítette a gepidákat. Ezért nem találunk Baja területén germán-telepeket, hanem csak a Tisza—Kőrös—Maros vonalán. Itt a felszabadult jazyg—szarmaták élnek tovább és keresik az élet útjait. Szervezkedésük a régi tradíciók alapján megy végbe, melyek nem nyúlnak vissza a nagyon messzi múltba, mindössze négy emberöltőre, amikor még érintetlenül állott az a szervezet, mely létüket kiegyensúlyozta, s életüket kívánatossá tette. Ennyi idő alatt nem fakulhat ki az emberek tudatából teljesen minden hagyomány, különösen nem az olyan hagyományok, amilyenekkel a jazygok rendelkeztek a matriarchalis berendezkedésben. Az avarok bejövetelét a longobard—gepida testvérharc mozdította elő. Ez a nép már megjelenik Baja térségében is, aminek mindenképpen történelmi jelentősége van. Az avarokat turk szomszédaik űzték el belsőázsiai Altáj vidékéről. Sokatmondó ez a nagy, egymást taposó néptorlódás ebben a korban. Az új hazát kereső menekültek rátámadnak legközelebbi szomszédaikra, s mint hódítók, tovább robognak Nyugat felé. Már a kimmerekkel elkezdődik ez a folyamat, de időszámításunk első évezredében ér tetőfokára. Az avar történetben itt nálunk a legfeltűnőbb az a hirtelen összeomlás, mely náluk bekövetkezett a frank támadás után. A frank krónikák közölte irtás vérengzését is csak akkor tekinthetjük eredményesnek, ha az avar belső 61
