Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)
sereghez és másnap induljon Crylan szigetére, hol a hollandusok megint háborúba keveredtek Candy királyával. Minthogy pedig Jelky a város polgára volt, egyben kinevezte őt őrmesterré, ha vonta huszonnégy forint fizetéssel.” „Jelky az 1760-ik év mondott napján, minekutána feleségét apósának gondjaira bízta, több katonával együtt csakugyan útnak ereszkedett Batáviából. Három hónapot töltött a crylani táborban, akkor aztán azt a parancsot kapta a sziget vezénylő tábornokától, hogy a melléje rendelt csapattal kísérjen el egy fahéjjal megrakodott és Batáviába induló hajót Banda szigetére. Amikor oda megérkezett, ott az a parancs várta, hogy egy másik hajót, mely szerecsendióval és egyebekkel rakodott meg, kísérjen tovább Ambone szigetére, onnan pedig megint egy szekfűszeggel megrakott másik hajót tovább Ternate szigetére, ahol szintén van néhány erődjük a hollandusoknak. Jelkyt ezen a szigeten a helyőrségbe osztották be.” „A hollandusok Ternatei, Molyr, Machiam és Gilolo szigetek királyától évről évre töméntelen szekfűszeget kapnak és minden más nemzet kizárásával rendkívül előnyös kereskedelmet űznek ezzel az árucikkel. Igen, de látták, hogy a szekfűszeget termő fák napról napra elszaporodnak, és attól tartottak, hogy idő múl tával más nemzetek számára is szétosztják ezt az árut. Ezzel a királlyal tehát szerződést kötöttek, melynek értelmében a fölöslegessé váló fákat ki kell vágatnia, viszont minden egyes kivágott fáért tizenkét-tizenkét forintot kapna tőlük ■— és ennek az alkunak biztos végrehajtására huszonnégy hollandussal és százötven szerecsennel Jelkyt rendelték ki.” „Igen, de az utat mutató kalauz tájékozatlansága miatt megesett velük az, hogy egy szomszédos barbár király területére tévedtek, amely területnek Papous a neve. Amire a feketék min den irányból összecsődültek és megtámadták őket. De míg Jelky indusai, kik gyors futás dolgában túltesznek az európaiakon, villámsebesen menekültek el a tüskés bozóton át, a papousbeliek a hollandusok legtöbbjét lekaszabolták, kilencüket pedig elfogták és menten elkülönítették őket egymástól. Jelkyt, aki az utóbbiak közé tartozott, az ország egyik legelőkelőbb emberének adták át és börtönbe vetették, melyet inkább lehetett ketrecnek, mint tömlőének mondani.” 8
