Solymos Ede: Jelky András a hiteles adatok fényénél - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 1. (Baja, 1957)

és Jelkynek szabadságában állt, igénybevenni abból bármily pénzösszeget, amire saját üzletének és életmódjának fenntartásához szüksége volt. Minden nyereség öt illette meg, csak a tőkét kellett visszafizetnie. Ilyképpen néhány év alatt oly tekintélyes vagyonra tett szert, hogy megvehetett egy birtokot, melyen ezernégyszáz ház állt, és emberséges bánásmódjával rövid idő alatt megszerezte valamennyi, akár mohamedán, akár pogány alattvalójának szeretetét. Mindezek után megkapta a polgárság alkapitányának állását, tagja lett a város tanácsának és végüla hollandi kormányzóság titkos tanácsosává nevezték ki. S ebben a méltóságában megbízták úgy a Keletindiai Társaság, valamint az állam legfontosabb ügyeinek és teendőinek intézésével is."

„Első megbízatásával Japánba küldték követségbe s értékes ajándékaival elérte ott azt, hogy eleget tettek a hollandi köztársaság megkeresésének. Egy másik alkalommal Bantába, Jáva szigetének területre legnagyobb országába rendelték, hogy koronázza meg a már nagyon öreg király fiát, minekutána a király felkérte a köztársaságot, hogy a herceget tegye meg helyette országának királyává. Ez a király valamikor független uralkodó volt, de a hollandusok az 1683-ik évben leigázták és saját városában és királyi palotájában mind a mai napig úgyszólván rabságban tartották. Az öreg király Jelkyt a koronázás elvégezte után rendkívül értékes dohányszelencével ajándékozta meg, amelyet sokan láttak és csodáltak meg városunkban.”

„Jelky ezután újabb megbízást kapott arra, hogy a mérnöki tudományban járatosak bevonásával Palumba, az indusok nyelvén Fiamba szigetén jelöljön ki megfelelő és kedvező fekvésű területet egy erődítmény megépítésére. És ekkor ugyanott alkalom nyílt arra, hogy tanúja legyen egy merőben csodálatos látványosságnak: mert éppen akkor halt meg a sziget királya, nyolcvan feleséget hagyva hátra, akiket ott a király elhúnyta után, e nemzet hagyományos szokása szerint, máglyára küldöttek.”

„Ennek a szokásnak ez volt az eredete: hajdanában a királyok feleségei annyi lázadást szítottak a szigeten, hogy egy király is alig halt meg ott természetes halállal. Emiatt törvénybe foglalták azt, hogy nem lehet a király felesége más, mint olyan nő, aki ünnepélyes szerződéssel tesz kötelező kijelentést arra, hogy a király halála után ő is meg akar halni. Ettől az időtől fogva a

11