Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
tották meg és nagyon rövid idő alatt elmagyarosodtak.22 A máshonnan érkezettek részesülni kívántak a szabadparaszti állapot előnyeiből és ezért nem mindenki vallotta be, hogy jövevény. Ezenkívül a Jászkunságba szökött jobbágyok attól is tartottak, hogy erőszakkal visszaviszik őket korábbi lakóhelyükre, és inkább nem mondták meg, hogy honnan jöttek, vagy helybelinek vallották magukat. Sokan lehettek a jász eredetű, a török időkben északra menekült családok leszármazottai is, akik most visszatértek. Ám a XVII-XVIII. század fordulóján a levéltári források hiányossága miatt a megújuló jász etnikai csoport összetételéről csak a Pentz összeírásból következtethetünk hozzávetőleges adatokra. A legnagyobb és a háborús pusztítások által legkevésbé érintett Jászberényben volt a legkisebb a jövevények száma, de még itt is közéjük sorolták a gazdák 42,6%-át.23 Az összeírásban azonban más településektől eltérően a Berénybe beköltözők esetében sajnos nem tüntették fel, hogy honnan költöztek ide. A Nagykunságban csak a karcagi gazdák adatait vették fel név szerint. 78 családfő közül csupán harmincán tartották magukat helybelinek, míg a többséget képező 48 gazda Nógrád megyéből, Debrecenből, Ónodról, Szoboszlóról, Bajáról, Szalontáról, Mezőtúrról Nádudvarról, Szatmárról, Máramarosszigetről és az ország több más településéről érkezett. Dunántúli család azonban nem telepedett le Karcagújszálláson.24 A felekezeti hovátartozás bizonyára meghatározó volt az újra- telepedés első hullámában. Katolikusokat csak több mint fél évszázaddal később, egy tömbben, szervezetten költöztettek a Nagykun Kerület központjába. Ezzel szemben a Kiskun Kerületben a Dunántúlról érkeztek a legtöbben. A 178 beköltözött családfő közül 136-an Baranya megyéből, hárman Tatáról, egy gazda Sümegről, a többiek Kecskemétről, Szegedről, Ráckevéról, Soltról jöttek, ám a Tiszántúlról csak kettő, Erdélyből pedig egy család érkezett.25 Palit András, az 1699-ben megválasztott kiskun kapitány is Baranyából jött Halasra, de a város főbírája és a másodbí- rája is innen érkezett. Kiss József kutatásai szerint ezért a régebben helyben lakók és a beköltözöttek között rövid ideig tartó, kisebb viszálykodásra került sor.26 Feltéde- nül meg kell említenünk, hogy a gazdák az előző lakóhelyüket nevezték meg, ami gyakran nem egyezett meg a származási helyükkel. A bevándoroltak többsége valószínűleg csak néhány évet töltött a török megszállás alól nemrég felszabadult területen és ide a királyi Magyarország, vagy az Erdélyi Fejedelemség területéről költözhettek be előzetesen. Ezért a családok tényleges eredetéről a Pentz összeírás „origo” rovatából nem lehet pontos következtetéseket levonni. Ugyancsak Kiss József hívta fel a figyelmet arra, hogy a Pentz összeírás szerint Halas vezető tisztviselőit — mint említettük Palit András kiskun kapitány esetében is — személyük, felnőtt gyermekeik, állatállományuk és egyéb vagyontárgyaik után nem terhelték adó22 FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Budapest, 1942. 167. o. 23 KISSJ. 1979. 22. o. 24 KISSJ., 1979. 21.0. 25 Uo. 26 KISSJ., 1979. 36. o. 19
