Szakál Aurél (szerk.): A Jászkunság 1699-ben - Thorma János Múzeum könyvei 42. (Kiskunhalas, 2017)
Cseh Géza: A Pentz-féle összeírásról
fizetési kötelezettséggel. Csupán a vetésterületük és szénájuk mennyisége — ez utóbbi szekérrakományokban mérve — került bele az összeírásba. A Jászkun Kerület egészére kivetett 3489 forint összegű nádori cenzus jóval kisebb terhet jelentett a lakosságnak, mintha a közvetlen földesúri adókat és szolgáltatásokat is teljesíteniük kellett volna. Elsősorban ezért volt annyira vonzó a betelepülők számára a három kerület és érkeztek ide rövid időn belül oly sokan nemcsak a környező, hanem a távolabbi nemesi vármegyékből.27 Johann Christoph Franz Pentz kamarai prefektus számára nem volt egyszerű feladat a Jászkunság gazdasági erejének és különösen az újratelepedés után várható potenciáljának megbecsülése. A lakosság többszöri elmenekülése, a települések feldúlása miatt a török korban megsemmisültek a helyi adójegyzékek és egyéb írásos dokumentumok, amiből a terület által kínált anyagi lehetőségekre következtetni lehetett volna. Fennmaradt viszont az egri vár 1577-79-ben készült összeírásának másolata, amely a kincstári birtoknak számító Jászkun Kerület adózásáról készült. Ezeket az adatokat 1578-ban és 1579-ben vették fel, noha a ma is meglévő, 1597-ben másolt és 1600-ban hitelesített kézirat címében az 1577. szeptemberi dátum olvasható.28 Az eredeti, a meglévőnél sokkal teljesebb felmérést Nagyváthy Ferenc szepesi kamarai tanácsos készítette, amelynek a másolata az MNL Heves Megyei Levéltárában hozzáférhető. Ennek a gazdaságtörténeti szempontból rendkívül értékes forrásnak a fordítását Botka János 1987-ben és 1988-ban a Szolnok Megyei Levéltár kiadványaiban közölte.29 A kettős adózás idején készült összeírás nemcsak a királyi magyar részre, hanem a töröknek teljesített szolgáltatásokat is rögzítette. A jászkun koronabirtok jövedelmei a XV. század közepétől 1541-ig a budai vár udvarbírói hivatala, majd később az egri vár bevételeit gyarapították. Az 1570-es években a Jászságot még nem érte túlságosan nagyméretű pusztulás, ám a Nagy- és a Kiskunság települései már súlyos károkat szenvedtek. Pentz a Nagyváthy-féle eredeti összeírásból, vagy annak másolatából kijegyzetelte a jászkun településekre vonatkozó adatokat és beleillesztette az egyes községek és városok, sőt a XVII. század végére már elnéptelenedett, pusztává vált helységek szöveges ismertetésébe. Mivel a 120-122 évvel korábbi adatok csak tájékoztató jellegűek lehettek, Pentz és Sőtér az 1699-ben ott talált lakosságot - bizonyára az elöljárókat - kikérdezték a korábbi szolgáltatásokról is. A puszták esetében viszont csak az 1577-79. évi adatokra támaszkodhattak. A Nagy- és főleg a Kiskunságban sokszor ezekre sem, mivel települések nagy része már a hódoltság első évtizedeiben elpusztult. Szabó László néprajztudós szerint a XVII. század végi lakosság pontosan emlékezett a 120 évvel ezelőtt teljesített szolgáltatásokra, ami a Jászság esetében a lakosság megmaradását és folyamatosságát bizonyítja. Ezért Jákóhalmán, Jász27 KISSJ., 1979.37-38.0. 28 Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei LevéltáraXII. 3/a — 11. Liber 11. 29 BOTKA János: A Nagy- és a Kiskunság az egri vár 1577/79. évi összeírásában. In: Zounuk A Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 2. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1987. 205-251. — BOTKA János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 219-235. o. 20
