Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
sásáról, valamint a festő gyerekkorából a szabadság és a képek iránti vonzalmáról. Az özv. Thorma Jánosné Kiss Margit levelezéséből fejezetcím alá rendezett levelek és dokumentumok - M. Heil Olga gyűjtésében - „Thorma János 1939 telén rendezett hagyatéki kiállításának történetét, a kiállítás megrendezésének körülményeit” ismertetik. Thormáné Kiss Margit „1938-ban Szatmáron, majd Kolozsváron megrendezi a Thorma János emlék- kiállítást, ugyanakkor saját képeit külön mutatja be. A következő évben Budapesten a Nemzeti Szalonban megismétli a kiállítást. 1938-1944 között Pesten is tart műtermet” - jegyezte föl róla az őt jól ismerő festő-kolléganője, Balázsné Csizér Lilla.13 Thormáné tehát a több éves budapesti jelenlétével intenzívebben tudta segíteni a férje emlékkiállításának a megrendezését és a művei utóéletének az eligazítását is. Az itt közölt dokumentumokban, a kérései között a nagybányai Phönix gyártól kölcsönzendő művek (vagyis a Weiser- gyűjtemény Thorma-kollekciója) listája ugyanúgy szerepel, mint az ügyvédekkel és a kiállítást megvalósító Nemzeti Szalonnal bonyolított levélváltások. Sem anyagi tekintetben, sem szervezési szempontból nem volt egyszerű megszervezni a két ország, Románia és Magyarország között a hagyatéki kiállítás anyagának összeállítását. A levelek sorából fontos kiemelnünk Thormáné Hóman Bálint miniszterhez írott levelét, amelyben először veti föl a Talpra magyar!14 megvásárlásának a kérését (először a hajdúszoboszlói polgármester közvetítésével a Városok Országos Szövetsége mint vásárló irányába próbáltak mozdulni). Nem sokkal később Thorma szülővárosa, Kiskunhalas felé fordulnak. Először Medveczky Károly (a Halasi Gazdasági Egyesület elnöke), majd dr. Katona Mihály polgármesterrel történt levélváltások után került a Talpra magyar! Kiskunhalasra, azzel már önmagában megteremtve az alapját későbbi Thorma killítás(ok)nak. A fejezetet mintegy összefoglalásképpen zárja Mangáné Heil Olga (1925-1984) Thorma János művészetéről írott, a tervezett szakdolgozatát megelőző dolgozata. Ám nem ez volt az első ilyen nemű összefoglaló az ő művészetéről. Az első dolgozatok közvetlenül a hagyatéki kiállítása után a Képzőművészeti Főiskolán, a tanár szakos képesítést is szerző hallgatók írták.15 Ők kivétel nélkül Réti István tanítványai voltak, és láthatták a Nemzeti Szalonbéli tárlatát. Közülük kettőről ejtsünk néhány szót. Fölföldy Mihály Thorma Jánosról készített (1940/41) disszertációjának a megszületését segítette az, hogy „az újabb magyar művészet szülővárosa visszakerült az anyaországhoz”. A trianoni határok szorításának négy éves oldódása, Észak-Erdély visszatérése idején létezett egyfajta elégedettség, és ez a korszak magyarországi művészetszemléletében is megnyilvánult. A visszafoglalás és visszafogadás örömteli gesztusai közé tartozott Nagybánya újbóli, határainkon belülre kerülése. Fölföldy Mihály dolgozata azonban a legjobb szándékkal is csupán vázlatos pályarajznak minősíthető, nélkülözi az életműbeni valóságos elmélyülést, sok ponton a túlzott egyoldalúságok és indok nélküli elfogultságok mentén halad. Egyedül fontos érdeme, hogy kiemeli Thormának A művészeti nevelésről16 megjelent, a hazai képzőművészet oktatásban korszakos jelentőségű elv-rendszerét. A 13 Balázsné Csizér Lilla: Thormáné Kiss Margit. Bányavidéki Fáklya (Nagybánya), 1981. június 27. 14 Thorma néhány levelében így írta: Talpra Magyar! 15 1932 és 1942 közötti tizenegy évben 298 dolgozat született a Képzőművészeti Főiskolán, közülük több foglalkozott Nagybányával és vezető mestereivel, pl. Csiky Gyula: Nagybánya és a korszellem (1933), Toroczkay Ágnes: Hollósy Simon (1933), Fazzi Hugó: Iványi Grünwald Béla. Ferenczy Károlyról: Martinszky János, Nagy Aglája (1932/33), Dómján Árpád (1933/34), Jenei István (1934/35), Gódor Kálmán (1936/37) és Csabai Kálmán (1937/38) írtak. Sümegi György: 7kormáról (és a nagybányaiakról) ismeretlen (?) művészettörténeti forrásokból. In: Thorma János 1870-1937. Szerk.: Szakái Aurél. Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2003. 151-154. 16 Először megjelent: Nagybánya és Vidéke, 1898 karácsonyi mellékleteként, a következő évben önálló füzetben is. Korszerű újraközlése forráskritikával: Réti István-Thorma János: A művészeti nevelésről. Bev.: Tímár Árpád. Ars Hungarica, 2001/1. 143-154. 67
