Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
Thorma-irodalom, a Thorma recepció is gazdagodott Horváth Olivér (1915-1997) végzős festő-hallgató 1939-ben megfogalmazott tanulmányával. Célja volt a „ma még eléggé nem ismert és értékelt művész minél részletgazdagabb bemutatása”. Az alkotói pályát és a biográfiát párhuzamosan mutatja be, ám nagyon helyesen az egyes művek elemzésére helyezi a hangsúlyt. Az Aradi vértanúkkal összefüggésben ő is megjegyzi, hogy a „túlzott hitelességre való törekvés /.../ nem feltétlen követelménye egy történeti képnek”. Egyidejűleg érzékletesen emeli ki a téma primátusát és a kép művészeti értékeinek viszonylagos háttérbe szorítottságát. „A mű festői értékeivel nagyon kevesen törődtek, mindenkit a dráma szívet indító tragikuma érdekelt. Pedig a hajnali deres, füves föld, a hóhér kissé kopottas, vöröses frakkja és a papok fehér karingje, fekete reverendája olyan finom, egységes tónussal vannak összefoglalva, mely a kép egyik fő értéke”. Horváth Olivér a Thorma értékelésbe azzal hoz új elemet, hogy a Talpra magyar! hatalmas vászonnal végzett, több évtizedre kiterjedő heroikus (és gyakorta hasztalan) küzdelem mellett, azzal párhuzamosan festett egyre jobban élénkülő színeket, festőnk ekkor „a természet ezer idilliumot rejtegető szépségei felé fordul.”17 A Thorma János művészetéről keletkezett dolgozatok sorából - nem ismerve Lóránthné Nagypataky Aliz munkáját - a kérdésföltevései miatt fontos munka Mangáné Heil Olga dolgozata. A bevezetőjében áttekinti a Thorma-irodalmat. Elsőként Réti 1954-ben megjelent nagybányai összefoglalója Thorma-képét mutatja be - az ötvenes évek, a szocreál művészetszemléletéhez igazodva. Szerinte Rétit, „Nagybánya ideológusát” a Thorma- közelisége, barátsága akadályozta meg abban, hogy Thorma „művészetének elvi tisztázását” elvégezze. Radocsay Dénes Thorma tanulmányai említésekor fölveti azt a kérdést, hogy „eddigi művészettörténelem írásunk nem tartotta igazi nagybányainak” Thormát. Helyesen mutat rá, hogy Thorma művészetének értékeléséből hiányzik az utolsó 17 éve (1921-37), a Romániában festett műveinek az értékelése. Néhány ponton vitairattá válik a dolgozat. Megírandó szakdolgozata témavázlatában - a két nagy történeti képet helyezi Thorma művészete centrumába, mert „az ő állásfoglalása a Habsburg elnyomás ellen irányul”. Ám fölrója Thormának - ahogy sok kortársának is az 1950-es évek eleji zsdanovista kultúrpolitika -, hogy az „úgynevezett haladó korszakában sem fordult az osztályharc problémái felé”. S ezen a ponton Mangáné Heil Olga írása belesimul a szocreál elvárásai sorába, az osztályharc ábrázolásának mindenek előtti számonkérésébe.18 Szükségesnek vélem a kötetünkben természetesen nem közölhető Thorma-recepció azon darabjait áttekinteni, amelyek az 50-es évekbeli értéklését tartalmazzák. Végvári Lajos szerint Thorma „Munkácsy hagyományait folytatta. /.../ Legfontosabb műveiben a függetlenségi-demokratikus irányzat nyilatkozik meg.”19 Horváth Márton a „nemzeti festői hagyományban” első helyre teszi Munkácsyt, „utána Szinyeit és harmadsorban a nagybányaiakat”.20 A kormányprogram és képzőművészetünk című, valószínűleg szerkesztőségi írás elvárása az, hogy „népművelővé kell válni minden művésznek - mint ahogy az egész népet oktatta elnyomott sorsa megismerésére Munkácsy Mihály, a függetlenség 17 Ezen a ponton találkozik Horváth Olivér summázata Kállai Ernőnek a hagyatéki kiállítás legfontosabb tanulságaként megfogalmazott összegzésével: „Thorma az anyaghoz tapadó naturalizmustól a szabad, napfényes színességen át végül is a posztimpresszionizmus lelki érzékenységű stílusához jutott”. Kállai Ernő: Thorma János emlékkiállítása. Jelenkor, 1939. dec. 15.1. évf. 6. sz. 16. Űjraközölve: Ernő Kállai: Magyar nyelvű cikkek, tanulmányok 1938-1944. Összegyűjtött írások 6. Szerkesztette, a jegyzeteket és a névmutatót összeállította: Tímár Árpád. Argumentum Kiadó - MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 2004. 144. 18 M. Heil Olga idézett írása után mintegy tíz évvel már ideológiamentesen tudta értékeli Thorma művészetét. M. Heil Olga: Thorma János művészetéről. Művészet, 1963. június, IV. évf. 6. sz. 16-18. 19 Végvári Lajos: A magyar festészet haladó hagyományai. Katalógus. Fővárosi Képtár, Bp., 1951. 12. 20 Horváth Márton: Megjegyzések a képzőművészeti vitához. Szikra, Bp., 1952. 56. 68
