Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Mészáros Boglárka: Egy késő szarmata kori temetőrészlet Kiskunhalas határában
60 Mészáros Boglárka melyik temetkezéssel, kiváltképp a 3. sírral? Ha igen, egyfajta áldozati elemként19 tekinthetünk rá, azonban ebben az esetben sem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy az objektum a korábban létesült településhez tartozott. A sírok tájolása, formája Előfordult, hogy a dokumentációban csak a sír tengelyének irányát adták meg, ennek oka főképp a sír rablottsága. Ez esetben az in situ megmaradt csontok elhelyezkedéséből következtethetünk a sír tájolására, azonban ha a vázcsontok teljesen fel voltak dúlva, csak a sírgödör tengelyét lehetett megállapítani. Jelentkeztek a D-E-i tájolástól való eltérések, azonban ennek okát még nem sikerült megmagyarázni. A legelterjedtebb nézet szerint az ingadozásokat a különböző évszakokban történő temetések indokolják, hiszen ilyenkor a nap eltérő állásban lehetett. Gyakorlatilag a D-E-i tájolású sirok közé vehetők a DK-ÉNy-i, DNy-ÉK-i irányítású temetkezések is. Ezek alapján a temetőrészlet összes sírját a D-É-i fő irányhoz lehet sorolni.20 A halott fejjel D-nek, lábbal E-nak való elhelyezése a sírban megegyezik a Kárpát-medencei szarmata Barbaricumban megszokott tájolással.21 A temetőrészletben lévő sírok főként téglalap alakú, lekerekített sarkú gödrök, ettől csak a 4. és 8. sír formája tért el, hiszen azok szabálytalan alakúak. Leginkább a sírok hosszát és szélességét van módomban vizsgálni. A temetőnél alkalmaztam az Istvánovits E. által a tiszadobi temetőnél használt módszert,22 azaz a sírok hosszát osztottam azok szélességével. A temető körárkos sírjainak indexátlaga: ~2,5.23 Ez az indexszám közepesnek számít, ami az árokkal kerített síroknál nem meglepő. Ez az indexadat nem sok információt hordoz, viszont annyi kitűnik, hogy a körárkos sírok gödrei kiemelkednek hosszúságukkal.24 Az árokkal kereteit sírok viszonylagos nagyságát bizonyítja, hogy alapterületük nagyobb a lelőhely jelöletlen sírjainál.25 A körárkos temetkezések alapterületének átlaga 2,8 m2, ezzel ellentétben a jelöletlen síroké mindössze 1,6 m2. A sírgödör mérete az árokjelöléshez hasonlóan utalhat a halott kiemelt helyzetére.26 Koporsóra utaló jelenségek Ebben a néhány síros temetőrészletben is megjelent a halott elválasztása a földtől, ugyanis négy sírnál a szarmatáknál gyakran megfigyelt koporsóra utaló nyomok jelentkeztek. Mind térben, mind időben elterjedt volt a szarmata Barbaricumban a koporsó használata.27 Az 1. és a 6. körárkos síroknál előkerülő koporsókapcsok rönkfakoporsóra utalnak, aminek megjelenését a 270-es évek utánra keltezhetjük.28 Ezek a koporsók úgy készültek, hogy egy nagyobb rönkfát hosszában kettévágtak, kivájták, majd a halottat és mellékleteit belehelyezték. Ezt követően 1-1 vagy 2-2 koporsókapcsot ütöttek a koporsó két rövidebb oldalába, s így tudták rögzíteni az összeborított rönkfa két részét.29 A rablások miatt a koporsók tartozékai is sérültek, sőt a csontokkal és a leletekkel együtt ezek is kikerülhettek a sírokból.30 Ez történhetett az 1. sír esetében is, ugyanis csak egy darab koporsókapocs került elő a sír ÉNy-i végében. Ezzel ellentétben a 6. sír mindkét végénél (D-E) 1-1 koporsókapocs helyezkedett el. Ez a jelenség főként a jelöletlen síroknál szokott jelentkezni,31 azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a temetkezés is rablott volt, tehát a kapcsok pontos számában nem lehetünk biztosak. A kapcsok közül a leghosszabb 22,5 cm (6. sír), a legrövidebb 13,5 cm (1. sír) volt. Gyakran előfordul, hogy az egy sírban lévő koporsókapcsok méretei sem azonosak, erre példa a 6. sír is. Az ásatási megfigyeléseknek köszönhetően két temetkezésnél sikerült fa koporsónyomokat azonosítani. A 3. körárkos simái egy, a gödör irányával megegyező irányú sötét elszíneződés, minden bizonnyal az egykori
