Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Rokolya Gábor: A polgári kor kiskunhalasi közjegyzői
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 303 A polgári kor kiskunhalasi közjegyzői Rokolya Gábor A polgári kor közhitelesség iránti igényének kielégítésére az első kísérlet 1858-ban történt. I. Ferenc József osztrák császár és magyar király az 1858. feb. 7-én kelt császári pátensével az 1855. évi osztrák közjegyzői rendtartás hatályát a Magyar Királyságra is kiterjesztette.1 A jegyzői rendtartás alapján Magyarországon 150, a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bánságban 30, Horvát- és Tótországban (Szlavóniában - a szerző megjegyzése) 15, Erdélyben pedig 34 császári és királyi jegyzői állást szerveztek. A jogszabály Kiskunhalason is létesített egy császári és királyi jegyzői székhelyet. Erre az állásra Vári Szabó Istvánt, a városi közigazgatásban már nevet szerzett jogászt nevezték ki. Vári Szabó István 1827. aug. 16-án született Halason. Iskoláit Halason és Kecskeméten végezte. Jogi tanulmányokat a Pozsonyi Jogakadémián folytatott. Az 1848 - 49-es szabadságharc délvidéki és erdélyi csatáiban századosként vett részt. A szabadságharc bukása után közlegényként sorozták be a császári hadseregbe, amelynek szolgálatából csak nagy összegű megváltási díj kifizetése ellenében bocsátották el. A császári és királyi jegyzői szolgálatát csak rövid ideig láthatta el, mert az Országbírói Értekezlet 1861. feb. 15-i ülésén a császári pátenssel megszervezett császári és királyi jegyzői hivatalt megszüntette. Ezt követően városi gyámhivatal törvényszéki elnöke, majd 1862-ben városi főjegyző lett .2 Első alkalommal 1872-ben választották 1. Vári Szabó István 1870 körül 2. Vári Szabó István sírja a kiskunhalasi régi református temetőben
