Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - V. Székely György: A kiskunmajsai–alsóbodoglári 15. századi kincslelet éremanyag
A kiskunmajsa-alsóbodoglári 15. századi kincslelet éremanyaga 201 ducatjainak összetétele is: Nagybánya 32 db, Körmöcbánya 27 db, Segesvár 4 db, Nagyszeben 3 db, Buda 1 db.65 Zsigmondnak ez a kis értékű aprópénze csak a kései leletekben, de azoknak is csak egy részében fordul elő,66 viszonylag hamar kikerült a pénzforgalomból, mert tezaurálásra - teljesen érthető okokból - nem tartották érdemesnek. A Zsigmond utolsó évtizedében záródó pénzleletek főleg negyeddénárokat (quartingokat) tartalmaznak,67 majd a későbbiek jó minőségű nagyobb dénárokból állnak.68 Külföldi pénzek Az alsóbodoglári leletben 15 olyan dénár volt, melynek kibocsátóját a hazai numizmatikai kutatás korábban Redwitz Miklós Szörényi bán és a Német Lovagrend nagymestere személyéhez kötötte.69 Ezeknek a pénzeknek a csoportját Réthy László 1891 -ben az ipolysági éremlelet ismertetése során körvonalazta. A pénzek kibocsátójának személyével kapcsolatban felmerülő kételyeit már Huszár Lajos is többször hangsúlyozta.70 Az ebbe a körbe sorolható véretekkel kapcsolatos számos probléma azóta sem tisztázódott. A pénzek éremképe és az azokon előfordulójegyek alapján a román kutatás az állítólagos Redwitz-féle pénzek kibocsátását újabban II. Dán (1420-1431) havasalföldi vajda személyével hozta összefüggésbe.71 Ugyanakkor a Német Lovagrend erdélyi szereplésével kapcsolatban más kutató is kizárta Redwitz Miklós nagymester személyét a fentebb említett pénzek verésével kapcsolatban.72 Véleménye a hazai numizmatikai kutatásban is egyetértő visszhangra talált.73 Szlovák kutatók a surányi pénzlelet közlése kapcsán foglalkoztak a Redwitz Miklós-féle dénárok kérdésével.74 Ebben a leletben 122 ilyen dénár volt, ami meglehetősen nagy mennyiség, hiszen az ilyen pénzeket is tartalmazó Zsig- mond-kori leletek többségében általában jóval kisebb arányban szokott jelen lenni.75 A lelet közlői az ebbe a körbe sorolható pénzeket két nagyobb csoportra választották szét: az egyiket a havasalföldi pénzeken látható uralkodókra emlékeztető ruházatban, liliomos végű jogart és keresztet tartó kézzel ábrázolt csoport (I. havasalföldi tipus), a másikat a korabeli Szent László ábrázolásokra hasonlító ruházatban, rombuszos végű jogart és országalmát tartó kézzel ábrázolt csoport (II. magyar típus) alkotja.76 Az összes alsóbodoglári példány a fentebb leírt I. csoportba sorolható. A fenti pénzek körül még számos kérdés tisztázásra vár, melyek megválaszolására e helyen nincs lehetőség. Annyi bizonyos, hogy hazai felbukkanásuk és eltűnésük egyaránt a Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben kibocsátott ducatokkal van kapcsolatban és kibocsátásuk helye az Erdéllyel szomszédos Havasalföld területére tehető, kibocsátójuk pedig valamelyik havasalföldi vajda személyével hozható összefüggésbe. Az ebbe a csoportba sorolható pénzek verése az 1430-as évek első felében még bizonyosan folyt, mivel a surányi leletben egy quartingból átvert példányukat is azonosították.77 Ez egyúttal az egykorú értékazonosságukat is jelzi. A Duna-Tisza-közi Zsigmond-kori leletek közül az alsóbodoglárin kívül csak a legkésőbb záródó fülöpjakabszállási leletben volt 7 db Redwitz Miklós-féle veret. Itteni forgalmukat mutatja, hogy az orgoványi éremegyüttesből 28 példányuk ismert,78 négy ilyen veret került elő a kiskunfélegyházi Templomhalom középkori temető feltárásán79 és egy darab előfordult a solt-tételhegyi szórvány anyagban is.80 Az egykorú éremleletek alapján már az 1420-as 30-as évek fordulóján megjelenhettek a hazai forgalomban, felbukkanásuk a Zsigmond-féle ducatokkal esett egybe, és az 1430-as évek első felében lehettek forgalomban. Az alsóbodoglári lelet a Redwitz-féle vereteket tartalmazó korai leletek közé tartozik, hasonlóan az ipolysági lelethez, mivel mindkettőből hiányoznak az 1430 után kibocsátott pénzek. A többi leletben rendszerint későbbi veretek - elsősorban quartingok - is jelen vannak.81
