Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

2. A lótenyésztés jelentősége és emelése

Mindezekből nyílván láthatjuk, hogy a Kiskunságon mily nagy becse volt a lovaknak, nem csak háborús időkben, hanem a gazdasági és társadalmi életben is, a világháborúk annyi szépet és jót elsöprő ideéig.

2. A LÓTENYÉSZTÉS JELENTŐSÉGE ÉS EMELÉSE

Az állattartás, nem utolsó sorban a lótartás, jelentősége a Kiskunságon már a régmúlt századokban is igen nagy volt. A redemptio (1745) idejéigitt a földművelést csak igen kis mértékben űzték eleink, de mint pásztorkodó nép, az állattartásra annál nagyobb súlyt helyeztek, s jóformán mindenki annak hasznából élt. Tájegységünk gazdag legelőin csakúgy úszott a ménes, a barom. Vásáraink igen látogatottak voltak. A szép, remondának való csikókért, fehér magyar marháinkért megjelentek a külföldi állatkereskedők is.

A szájhagyomány fenntartotta, hogy a régmúlt századokban a pirtópusztai csárdánál két hétig tartó állatvásárok voltak évenként. Ott is megjelentek a külföldi kereskedők dúdos pénztárcákkal. A csárda körül elszórt pénzeikből a szántó-vetők a mai napig is találnak. A külföldre irányított lovakkal, csövesekkel (szarvasmarhák) lóvezetőink és hajcsáraink Bécsig, Lipcséig, sőt a Rajnáig is eljutottak.

A redemptio után fejlődött ugyan a földmívelés, a redemptiok arányábani földosztások miatt, de a határok mintegy háromnegyed része továbbra is közlegelő maradt, s a félnomád pásztorkodás tovább folyt.

Az 1860-as években — az idők parancsoló szavára — kezdetét vette a határok „küszöbig való” felosztása, s „mérő láncaikat és más hóhér eszközeiket kezükbe vették az indzsellérek, s szabad, szép pásztoréletünknek egy csapásra vége szakadt”, — mondotta Buhin Mihály utolsó halasi szabadpásztor. A ménesek eltűnésével népünk — ha lassan is — áttért a földmívelésre, s a lótenyésztés jelentősége — habár a létszám csökkent is — egyre inkább emelkedett. Egyre kevesebb lett az ún. heverő ember, a száraz- és szélmalmok alatt lebzselő, s az utcai kisajtókban beszélgető emberek száma. Az 1870-80-as években a földmívelés fellendült, s a parasztok fütyörészve szántogattak, sőt dalolgattak is:

Ha derül ag ég hajnala,

Kekemben a% ekes^arva.

GLkém előtt négy tulok jár:

Csákó, Bimbó, Gyöngyös, Bogár.

A jószágállomány nagy becse miatt — hiszen azok árából pénzelt a nép — úgy a gazdák, mint a hatóságok is egyre nagyobb gondot fordítottak azok szaporítására és minőségének feljavítására. Különösen a lóállomány feljavítására törekedtek.

8