Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

9. A lovak felhasználása, haszonvételek, szerszámok

60. Ló fogazatának vizsgálata vásárkor. Szánk, 1961 április

hadsereg részére vásárló bizottság is megjelent s a remonda csikókat, meg a tüzér lovakat válogatták, s azokért jó árat fizettek.

A külföldiek, meg pénzesebb vevők a fajtákban is válogattak. Ilyenek voltak a mezőhegyesi, bábolnai (arab), muraközi, nónius, furió, gidrány, lepke, vészmadár, telivér, stájer és a belga lovak.

A kisebb pénzű emberek a lehetőségig páros lovakat, vagy a másik lovukhoz hasonló lovat igyekezetek vásárolni. Általában igen kapósak voltak az almásderes, almáspej, kökényderes, seregély-deres és a meggyszín pej lovak. A színfoltokat ritkán kifogásolták, de arra igen ügyeltek, hogy a kiszemelt ló színfoltja a párjával egyezzen. A „szárcsa”, „hóka”, „csillagos” vagy „lámpás” ló nem illett a tiszta hom- lokú mellé.

A válogatósabb vevők a testi vagy egyéb hibájú lovakat igencsak elkerülték. Ilyeneknek tartották pl. a keskeny szügyű, rontott biliegű, szűk elejű, nyúlfogú, nyúl- szájú, szamár orrú, teletalpú, pókos lábú, lapdás, kondor, csókaszemű, harapós lovakat.

Nagy szerepük volt a lóvásárban a kupeceknek. Lehetőleg hibás lovakat vásároltak olcsó pénzért, hogy azokat az életben tanult ismereteik vagy kuruzslásaik által, s ha csak lehet, még ugyanazon a vásáron nyereséggel el is adják. Segítőtárs vagy társak segítségével dolgoztak.

Az ügyesebb kupec, ha akarta, felpuffadt a lova, sántított vagy csökönyös lett. Harmadnapra visszaadta neki a vevő. Ilyenkor azonban lehúzott valamennyit az árából. Pl. a 100 Ft-ért eladottat csak 75 forintért vette vissza.

Józsa Imre halasi kupeckedőnek 18-szor sikerült így Géza nevű lovát eladni és visszavennie. Ebből élt.

67