Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
3. Régmúlt idők
Régi pásztorépítmények A csikósoknak a szilaj-, fél szilajtartás idején a ménesek járásában a cserényen, annak tartozékain s a barom kutakon kívül más építményeik nem voltak. Ezekről a „Pásztorélet a Kiskunságon” című munkámban már bőven írtam. A kezes tartás nyomaival a XVIII. század elejétől fogva találkoztunk, de bizonyosra vehető, hogy régebben is volt ilyen. Igázásra használt lovaikat kéznél tartották a lakosok, s házuk vagy tanyájuk mellett készült fölépítményekben deleltették és éjjeleztették. Most ezekről a fölépítményekről mondjuk el a legszükségesebb tudnivalókat. Akiok A maguk legelőjén, a tanyásbirtokhoz tartozó legelőn pásztorolt fölös számú lovaikat, kisebb létszámú kurtaménesüket dédapáink még akiokban deleltették és éjjeleztették. A pásztor is ott delelt és éjjelezett az akol bejáratánál emelt nádkunyhóban. Ezek az akiok mindenütt a tanya közelében, lehetőleg partosabb helyen készültek, a jószágok létszámához szükséges nagyságban, négy szegletre úgy, hogy a tanyából rálássanak. Erős oszlopokat áskáltak le kb. két ölnyi távolságban, s közeit vízszintesen három-négy soron, lábszárvastagságú gömbfákkal, az ún. keresztgerendákkal kötötték össze s régebben fa szegekkel erősítették az oszlopokhoz, többit). Lovak karámban. Kunpeszér, 1977 17
