Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
12. A lovak hűsége, lelkisége és tájékozódó képessége
12. A LOVAK HŰSÉGE, LELKISÉGE ÉS TÁJÉKOZÓDÓKÉPESSÉGE A ló is csakúgy érez, mint az ember, de az egyik figyelmesebb, mint a másik. Van örömük, jókedvük, amit az ügyes paraszt hamar felismer a ló mozgásáról, viselkedéséről, nyihogásáról vagy nyerítéséről. Ha csínyt tesz, vagy károkat okoz, ha megverik is érte, megbocsátja, s azt ki is mutatja, csakhogy nem minden paraszt ért az állatja nyelvén. — Vettem egy makrancos lovat — mesélte Buhin Balázs, sokszor kellett üdegel- nem, de amikor jól csinált valamit, éreztettem vele az elismerést, s meg-megsimo- gattam. Mikor eladtam a vásárban, félév múlva visszaszökött hozzám, megállt az istálló ajtóban, s mikor nyihogására odamentem hozzá, a nyakával magához ölelt és nyalta a kezemet. Meghatódtam, s kihullottak a könnyeim. Ebből is látszik, hogy a ló okos volt és tudta, hogy a verésemre mindig rászolgált. Szívós, kitartó ló volt, de ha észrevette, hogy nem én fogom a gyeplőt, mindjárt hátraarcot csinált. — Egyik ló megfigyel mindent, a másik nem törődik annyira, semmivel. Amelyik figyelmesebb, a tájékot is jobban megfigyeli, s visszatalál a régi gazdájához. Tudok egy esetet az első világháború idejéből, amikor a katonaló a gazdája nélkül hazajött Halasra. A harangszó meg a kutyaugatásról is tájékozódik a ló. Gáspár Mihálytól ezeket hallottuk: „Bánegyházi (puszta) tanyánkról — úgy szárazság idején — a jobb legelő miatt áthajtottuk a csikókat a marhákkal a távol eső Suba-féle földünkre. Egyik gulyásunk ott is éjjelezett velük több napon át. Egyik éjszakán a csikók valamitől megriadtak, s négy vagy öt csikó vissza is talált a tanyánkra. Egyszer meg a kiskőrösi vásáron eladtam két csikót egy öregcsertői embernek, ki a csikókat haza is vezette, de már másnap visszaszaladtak a bánegyházi tanyánkra, pedig azt az utat még sohasem járták. Útjukban egy keskeny, de mély patakon kellett átúszniuk, miközben az egyiket a víz lefelé sodorta, jó messzire, úgyhogy ez a csikónk a másiktól elszakadva, órákkal későbben ért haza a soha nem látott tájékról.” Sas Gergely volt debreceni huszár beszélte, hogy az egyik kimustrált lovuk egy kubikus ember tulajdonába került. Egyszer, amikor sorakozót fújtak a huszároknak, a mustra ló a trombitaszóra a hadházi útról kordéstól rohant a felsorakozó huszárok közé, mégpedig úgy, hogy felsorakozása közben négy másik huszárlovat megsebesített a kordéval. Tóth Varjú István pusztacsősz egy 20 Ft-os szíjhátú fakó lovat vásárolt maga alá, de mint Gózon István nagyapám az egyik versében írja: A. jobb lapockáján császár numerus volt, Nem bírt a sójával, ha a trombita s^ólt. Egyszer is vágottvégű, szúette puskáját nyakába akasztva elindult a Hókával egy pünkösdi vágó irányában. Alig ért a fejetéki lapos iránt, megfújják ám a trombitát a 132
