Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A puszták népessége és tanyái 1870-ben
nács rendeletéinek. A város és tanyái közötti kétlakiság, az életmód szempontjából igen fontos az 1870. évi helyzetkép! 3. A helytörténeti kutatásokból, legutóbb a monográfia tanulmányaiból tudott, hogy a református vallású törzslakosság mellett egyre nőtt a római katolikusok aránya. Két adatbázisunk összevetéséből megrajzolható, mely határrészeken, milyen tanyákon gyarapodott és került túlsúlyba a katolikus vallású lakosság. A családnevek alapján és anyakönyvi kutatásból eléggé jól ismerjük a beköltöző katolikusok származását is. 4. Forrásaim lehetővé teszik a különböző vagyonú halasi parasztcsaládok földhasználatának, tanyái jellegének megismerését. * A puszta szót nem a mai értelmezése szerint használom. A főnévként használt puszta szónak nyelvünkben három jelentését különböztethetjük meg.181. Az agrártörténet és a településtörténet 20. századi szóhasználatában a puszta elpusztult középkori település határa. Ilyen értelemben használta a kifejezést a 17-18. századi írásbeliség, a latin prédium megfelelőjeként és a korabeli köznyelv. 2. A 19. század második felének és a 20. század elejének nyelvhasználatát tükröző szótárak és az egykorú levéltári adatok szerint a szónak volt uradalom, uradalmi birtokrészjelentése. Kelet-Dunántúlon elsősorban Fejér megyében az uradalmi majorokat nevezték pusztának. Ezt a jelentést Illyés Gyula „Puszták népe” című szociográfiája tette elterjedtté. 3. A 19. és a 20. században a szónak lakatlan, legelőnek használt sík terület jelentése vált leginkább ismertté. A köztudat számára a Hortobágy és a Bugac jelentette a pusztát, de a településnéprajz művelői és az Alföld újabb kori történetében tájékozottak tudták, hogy minden alföldi mezőváros határában voltak kisebb-nagyobb, legelőül szolgáló puszták: pl. Hódmezővásárhelyen a Vásárhelyi puszta, Szeged határában Átokháza vagy Csöngőié puszta. Halas (1876-tól Kiskunhalas) 19-20. századi forrásaiban és a helyi szóhasználatban az a sajátos, hogy a határ egyes területeit pusztának említették akkor is, amikor már parasztcsaládok ülték meg ezeket a földeket, illetőleg a füves puszták nagyobb részét. Pl. „Zsana pusztában volt földje, tanyája a Modok családnak.” A határrészeket - Bodoglárt, Balotát, Füzest stb. - a hivatalos iratokban pusztának írták és úgy nevezték a 20. század első felében is, amikor már paraszt családok százai éltek, gazdálkodtak az egykori füves legelőkön. Tanulmányom ezt a korabeli szóhasználatot követi. A PUSZTÁK NÉPESSÉGE ÉS TANYÁI 1870-BEN Az 1870. évi népszámlálás összeírói Halas belterületén 2049 házat, külterületén 777 tanyát vettek számba. A jelenlévő népesség lélekszáma 13127 fő volt, külterületen 4562 személy, a lakosság 34,7 %-a élt. A községi áttekintés VIII. a sz. kötete „a jelenkori népességnek nem, vallás, állapot, honosság, jelen- és távoliét, műveltségi fok és kor szerinti számbavétele”, VIII. b. kötete pedig „hivatás és foglalkozás szerinti szám9
