Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

A legtöbb tanyával rendelkező birtokosok

Kolozsváry-Kiss István (1847-1916), 1900 körül. Kolozsváry - Kiss Sándor (1857-1916), 1900 körül.

Halasi Múzeum 2. 2004 193. alapján Halasi Múzeum 2. 2004 193. alapján

Halász D. Ferenc birtokán a művelési ágak megoszlása 1895-ben a következő: 410 kh. szántó, 110 kh. rét, 967 kh. legelő, 8 kh. szőlő, 1 kh. kert, 4 kh. erdő. Állatállománya: 89 szarvasmarha, 11 ló, 30 sertés, 500 juh.50 1891-ben 18. volt a város virilis képviselőinek jegyzékén 331 forint évi adóval. Vagyonosodása a tagosítás után jövedelmét jól hasznosító, birtokgyarapító gazdálkodó igyekezetét példázza.

Kolozsváry-Kiss István (1847-1916) és Kolozsváry-Kiss Sándor (1857-1916) módos cívisek apja a 19. század elején Dunaszentgyörgyről, özvegy édesanyjával árva gyermekként került Halasra. Egyik elődje a török háborúkban mutatott vitézségéért nemesi címet kapott. Anyja vargainasnak adta, de nem volt hajlama a mesterséghez. Marhakereskedéssel kezdett foglalkozni és a tőzsérséggel keresett pénzét földvásárlásba fektette. „A 19. század kerületi szinten is egyik legnagyobb földszerzője a redemptio után beköltözött nemes Kolozsvári István - írja Bagi Gábor - aki 1820-1848 között, mintegy 110 (!) földvásárlást hajtott végre. (...) Az 1850-es években a vagyon 1140-1320 redemptio forintos földből állt, amihez 1855-ben 126 hámos (jármos) ökör és 6 hámos ló, 170 szarvasmarha, 10 ló, 7 szamár, 10 sertés és 1500 juh tartozott.”51 Két fiát taníttatta. István a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd Bécsben, Berlinben, Londonban és Párizsban tanult. 1871-től 1875-ig halasi birtokán gazdálkodással foglalkozott. 1876-tól a Függetlenségi Párt tagjaként bekapcsolódott a városi közéletbe, tagja lett a város képviselő-testületének, majd a vármegye

38