Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Tanulmányom két forrásbázisra épül: az 1869. évi népszámlálás községi áttekintésére és a város 1879. évi kataszteri térképére. (Mindkettő a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban található.) Az 1869. december 31-iki állapotokat rögzítő népszámlálást a következő év első félévében végezték, ezért eléggé gyakori és elfogadott, hogy a történeti szakirodalomban 1870. éviként említik és hivatkoznak rá. A kiskunhalasi levéltárban őrzött iratanyagot történeti demográfiai szempontból Őri Péter elemezte.1

Kiskunhalas 1879-ben elkészült kéziratos kataszteri térképét a város történeti monográfiájában a tanyás megtelepedés széles körű kibontakozásának elemzéséhez magam hasznosítottam.2 A monográfiában írt tanulmány adott keretei miatt elsősorban a térkép település-néprajzi tanulságait: a tanyásodás folyamatát, a tanyák jellegét mutattam be, teljes körű felhasználására nem nyílt módom.

A népszámlálási adatfelvétel és a kataszteri térkép - egyik a másikat kiegészítve - lehetőséget nyújt egyfelől minden egyes tanya lakóinak, mikrokömyezetének, jellegének megismerésére, másfelől egy kiskunsági mezőváros tanyán élő népessége foglalkozásának, vallási összetételének, társadalmi színképének bemutatására. A forrásbázis tehát részint számos mikrovizsgálat, részint az adott település tanyáiról a makró- elemzés lehetőségét kínálja.

Ezenkívül a népesség vallásfelekezetének vizsgálatához használtam a református eklézsia és a római katolikus plébánia egykorú anyakönyveit.

Az elemzés előtt áttekintem, mit tárt föl a kutatás eddig a halasi puszták benépesüléséről. A tanyák kialakulásáról a levéltári források alapján Papp László írt úttörő érdemű tanulmányt.3 Nagy Szeder István helytörténeti kutató, gazdaságtörténeti kötetében adott vázlatos összegzést a tanyák történetéről.4 Nagy Czirok László, a város népéletének jeles kutatója alaposabban nem foglalkozott a tanyákkal, de könyveiben portrét rajzolt több tanyásgazdáról: pl. a paraszt-költő Gőzön Istvánról, Onódi János Bodog- lár pusztai nagygazdáról, az ugyancsak bodoglári Gyenizse Lajosról és Modok Sándorról.5 Ő idős pásztorok és kiteljedt rokonsága visszaemlékezéseiből merítette ismeretanyagát. Magam a Kiskunhalas története 2. és 3. kötetében főleg újabb levéltári és kartográfiai források föltárására alapozva igyekeztem megrajzolni a tanyakialakulás és -fejlődés folyamatát.6 Kutatásaim kiegészítik, részben módosítják az elődök megállapításait.

A redempciós jussként kiosztott szállásföldeken az 1750-60-as években jelentek meg az első építmények: istállók, állattartó színek, lakóházak. Az 1786-87 évi nép- számláláskor Halas határában 87 tanyai házat, a bodoglári és a pírtói csárdát és három csőszházat írtak össze. 1791 -bői fennmaradt 69 tanya becsüjegyzéke, melyet már Papp László ismert, de nem vette vizsgálóra értékes adalékait. A házak nagyobb része három osztató, szoba-konyha-kamra tagolású, de néhány nemes és módos redemptus szállásán voltak két szoba-konyhás lakóházak is. Leggyakoribb gazdasági épület az is5