Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma Gábor: Thorma János „nagybátyám”
Rudolfhoz2 (1879-1932). Jómódú földbirtokosként, Fülöpszálláson, Sósér pusztán emeletes és tornyos kastélyt építettek. Berki Jolánnak még hét testvére volt. A hatodik Berki Gyula (1897-1962), másképpen mondva Gyuszi, aki apámmal egykorú volt. Apám kedvenc játszótársa lett, amikor 1910 és 1912 között nyári szüneteit Kiskunhalason töltötte a Berki családnál. Apám számára, aki egyetlen gyermekként nőtt föl, élvezet volt egy ilyen sokgyermekes, vidám családban tölteni a nyári szünet hónapjait, ahol szívélyesen, szeretettel fogadták, mintha ő is hozzájuk tartoznék. Gyuszival remekül megértették egymást, állandóan együtt voltak, csínytevéseket és kalandokat eszeltek ki, egyszóval kiváló cimborák lettek. Gyuszi apja, Berki Antal bácsi a fiúkat elvitte vadászni is, ami nagy élményt jelentett apám számára, amikor 13-14 éves korában először süthetett el vadászpuskát egy nyúlra, vagy egy vadkacsára. Itt találkozott apám, mint gyerek, az akkor már negyven év körüli Thorma Jánossal, a festővel, aki ugyancsak Berkiéknél volt vendégségben. Apám az 1915-ben letett érettségije után végigharcolta az I. világháborút, és mint zászlós tért haza Budapestre, ahol azután az egyetemen elvégezte a jogot, és 1920-ban ledoktorált. Azután felvették a magyar rendőrség fogalmazói karába. Az 1920-as években tudtommal nem volt kapcsolat apám és az Erdélyben maradt festőművész között. Ez a helyzet 1929 után megváltozott, amikor Thorma János megnősült és feleségével, Kiss Margittal többször jártak Budapesten. Ilyen alkalmakkor a rokonokat is meglátogatták. Apám, aki közben ugyancsak családos ember lett, bemutatta a nagynevű rokonnak feleségét, Holzmann Jankát és kislányát, az 1930 végén született Edit nővéremet. A kapcsolatot fenntartották levelezéssel és látogatásokkal, egészen Thorma János 1937-ben bekövetkezett haláláig. Azután az özvegy Budapestre költözött, és így még gyakrabban találkoztak vele a szüleim. Thorma Jánosné Kiss Margit szűkös anyagi körülmények között élt Budapesten. Thorma János hagyatékának, képeinek, vázlatainak az eladogatásából élt. Budapesten nagy lakást bérelt, amelynek szobáit albérletbe adta ki, többnyire a Képzőművészeti Főiskola diákjainak. Ezt 1974-ben mondta el nekem, amikor először találkoztunk Nagybányán, ahol akkor megint lakott. Margit néni anyagi helyzetében előnyös fordulat következett be 1940-ben, amikor Kiskunhalas, a festőművész szülővárosa 10.000 pengőért megvette az özvegytől a „Talpra magyar!” című festményt és azt a városháza gyűléstermében helyezték el. A nagy kép eladása után Margit néninek nem kellett többé szobakiadással törődnie, hanem újból a festéssel tudott intenzíven foglalkozni. 1941-ben, miután Észak-Erdély ismét Magyarországhoz került, visszaköltözött Nagybányára. Ott férje egykori műteremlakásában lakott, ahol egyedül és ezentúl kizárólag művészetének élt. Lassan ő is hírnevet szerzett kiállításokon, mint festőnő és ilyformán saját képeinek eladásából kielégítő megélhetést tudott biztosítani magának. A II. világháború vége szüléimét, mint menekülteket Németországban találta, az akkor 14 éves kislányukkal, Edittel és a hároméves kisfiúkkal, velem. Nehéz kezdet után szüleim új egzisztenciát teremtettek és minket, gyerekeiket, iskoláztatni tudták. A magyarországi rokonokkal kapcsolatban voltunk, a Berki családtól megtudtuk, hogy Berki Gyula, apám gyerekkori játszópajtása, aki a háborúban mint alezredes szolgált a honvédségnél, Ausztriában él. A háború végén Steyrben telepedett le, második feleségének, Loicht 2 Bauer Rudolf 1900. július 15. nyerte Párizsban a magyar atlétika első olimpiai bajnokságát. 36,04 méteres eredménnyel megjavította a diszkosvetés világrekordját. Ezzel elnyerte az 1900-as olimpia egyetlen magyar aranyérmét. A modern, fordulá- sos diszkoszvető mozgás kialakítója. Síremléke Budapesten a kerepesi temetőben van. 8
