Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma Gábor: Thorma János „nagybátyám”
Leopoldinának a szülővárosában. Gyuszi bácsi meglátogatott minket müncheni lakásunkban, apám rendkívül örült a viszontlátásnak, és ezentúl rendszeresen találkoztunk vele. Gyuszi bácsi ugyanis Münchenben talált állást egy textilgyárban és így hétközben ott dolgozott és csak a hétvégeken utazott haza. Berki Gyuszi bácsit kérdezgettük, hogy tud-e valamit Thorma Jánosné Kiss Margit sorsáról Erdélyben. De sem ő, sem magyarországi rokonai nem tudtak semmit, a háború végén megszakadt a festő özvegyével a kapcsolat. Az 1960-as évek elején ismerősöktől hallottuk, akik Romániából menekültek Nyugatra, hogy Margit néni állítólag Nagybányán él, mégpedig egy műteremlakásban, a festőkolónián. Anyám rögtön nekiállt és hosszú levelet írt neki, amelyben meghívta őt hozzánk. Hamar választ is kaptunk. Margit néni egyedül élt Nagybányán, és mint írta, viszonylag kielégítő helyzetben. Irta, hogy lényegében saját képei eladásából él, amelyeket a helyi értelmiségiek és tisztségviselők (polgármester, bíró, képviselő, sőt a párttitkár is) előszeretettel vásárolnak. Többnyire tájképeket festett és csendéleteket, de megrendelésre néha portrét, vagy csoportképet is. Néhány régi fényképet csatolt a levélhez, de anyám ajánlatára, hogy látogasson meg minket Münchenben, azt válaszolta, hogy tekintettel idős korára és betegségére, nem vállalkozik ilyen nagy útra. Panaszkodott, hogy a bokáján van egy nagy seb, amely nem akar begyógyulni, erre kért tőlünk orvosságot. Anyám posta- fordultával küldött is neki mindenféle kenőcsöket, púdereket, amelyeket a háziorvosunk ajánlott. Mindenesetre létrejött a kapcsolat, amely az 1970-es évek elején fel is élénkült. 1971-ben egy nagybányai szomszédja jött látogatóba, Hidegkútiné, aki részletesen beszámolt Margit néni életkörülményeiről. Elmondta, hogy nagyon várja a látogatásunkat. Mivel nővérem, Edit nem utazhatott a Szabad Európa Rádiónál lévő állása miatt, én meg akkor pályakezdő mérnökként sokat dolgoztam külföldön, erre egyenlőre nem kerülhetett sor. 1973-ban egyszer egy romániai teherautó állt meg a házunk előtt és a két sofőr, erdélyi magyar fiúk, becsöngettek és azt mondták, hogy ajándékot hoztak Margit nénitől. Két festmény volt, egy nagybányai tájkép és egy virág-csendélet. Erre elhatároztam, hogy meglátogatom, és 1974 nyarán elutaztam Nagybányára. Közben útbaejtettem a kiskunhalasi Thorma János Múzeumot és Vorák József igazgatót is. Feleségemmel, egy magyarországi unokabátyámmal és feleségével utaztunk. Margit néni kedvesen fogadott minket, megmutatta a tágas lakását a műteremházban, amely tele volt az ál- Thorma Gábor Thormáné Kiss Margitnál, tala festett képekkel. Ajándékként vittünk Nagybánya, 1974 (fotcr.Markóczy Aladár) 9
