Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
kiállítási dolgok Romániával rendezve nem lesznek, nagyon veszélyes vállalkozások ezek. A bútoraidat, nem tudom, hogyan szállítjuk fel, mert az sok helyet foglal el, és nehezen vállalják. Mindenesetre érdeklődni fogok az iránt is. Örvendek, hogy a festmény restaurálása jól sikerült. Kérlek, küldess 1 képet nekem, 2. képet Boldizsár Istvánnak /München, Gabelsberger str. 3./, 3-at Glück Frigyes úrnak. Nem tudott ez idő szerint ajánlatot tenni nekem, több mint 20000 lejembe van a kép, csak jó valutájú államban értékesíthetem, hogy megfelelő hasznom is legyen belőle. Ha ezt jól el tudom adni, gondolhatok arra, hogy a Petőfi képet befejezzem. Rengeteg pénzem hever a képeimben, itt az ideje, hogy értékesítésükre gondoljak. Az „Aradi vértanúk” 26 évvel ez előtt 10000 irtomat nyelt el. A „Talpra magyar” 17 évi munkával ki sem számítható mibe került. Itt van az „Ibolyaszedők”, a „Majális”, mikor fogom én ezeknek az árát megkapni, ha nem is számítom a munkámat. A kolóniára vonatkozó újságcikkek elküldése iránt érdeklődni fogok, de nem tudom, hogy lehetséges-e, mert az újságok kivitele szigorúan tilos. De ha elküldöm, minden esetre jegyzékbe veszem a lapok évfolyamát, számát, hogy könnyebben pótolható legyen, ha elkobozzák. Remélem, édes Pista, hogy az oltásokon már túl vagy és nem volt semmi különösebb komplikáció. Mindig rosszul esik vissza gondolnom reá, hogy ilyen kellemetlen esettel kellett befejezni itt tartózkodásodat. Az idő azonban azóta sem változott. Esik, esik és esik. Tegnap szép idő volt végre, de ma már újra esik (?). Az összes ismerősöknek, jó barátaimnak add át szívből jövő üdvözletemet. Annuskának kézcsókomat. Téged pedig igaz szeretettel ölel Jancsi • Édesanyád arcképe: Rétinek két ilyen festménye született (Réti festményei 42., 61.). • Ibolyaszedők: TJ müvei 109., 110. • Majális: TJ művei 133. MNG Adattár 7634/55 230. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1922. nov. 26. Édes Pista! A múltkori levelemben beszámoltam az összes elvégzett dolgokról, most még csak annyit írok, hogy Pálmi (?) felvitte a két arcképet és az újságcikkeket. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy emez utóbbi dolgokat nem tartották-e vissza. A varrógép Tibor(?)nál van. Pár hét múlva az is felmegy, de mivel Pálmi túl volt terhelve, Szintenitz Ilonka viszi fel. Mi itt lassankint a természettel együtt téli álomra hajtjuk a fejünket. Úgy el vagyunk itt zárva a világtól, hogy gondolni sem merünk arra, hogy valamerre elmenjünk, pedig ez a tél hosz- szú lesz, az idén már egy fél méteres havunk van. Dolgozni lehetne, de mindenki olyan kedvetlen, pénztelen, hogy még kezdeni sem mer valamihez. A hó folyton esik. Ezen levelemet már ezelőtt négy nappal kezdtem írni, de olyan bágyadt voltam, hogy abba kellett hagynom. Több mint két hétig tartó erős hűlésem, lázam volt. A fejem soha sem fájt azelőtt, két hónap óta azonban ritkán vagyok anélkül. Az iskola ezen a héten bezáródik, és a jövő héten kezdjük a kiállításunk rendezését. Az állandó havazás miatt esti sötétség van a nagyteremben. Emiatt csak február elején nyitom meg az iskolát, nem érdemes kínlódni az amúgy is rövid napok idején. A nagy aktos képről is csináltattam felvételt, hogy ilyen soká késett, azért van, mindég vártunk valami rendes jó napra. Mihelyt megkapom a kópiát - küldöm azonnal címedre. 147
