Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Nyárára, azt hiszem, ha nem is a rendes szubvenciót, de valami segélyt kapunk Majovszkytól. • Ferenczy Károly már nem ment vissza Nagybányára egy pár napos 1916 májusi látogatást kivéve. • 6000 korona állami szubvenciót kapott a szabadiskola 1915-ben. MNG Adattár 3560/939/24 Nagybányai levelek 197., Ferenczy levelek 372. 178. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya. 1915. márc. 13. Édes Pista! Én is olyan formán voltam a levélírással, mint te. Már hetek óta halasztottam, most végre, hogy megkaptam a leveledet, mégis írok. Ugyanis az volt a szándékom, hogy felutazom Pestre, úgy szóval jobban elmesélhettem volna mindent. Még mindég lappang bennem ez a szándék, csak ne lenne olyan rettenetes hosszú és bizonytalan az utazás. Ugyanis derék, jó Kreutle pártfogónk is megunta már a hosszas várakozást, és bepörölt. 2000 koronát akarna most rajtam behajtani. Bármennyire igazat adok is neki, sajnos, ez olyan lehetetlenség manapság, amilyet még álmodni sem lehet. Most, 18-án, csütörtökön lesz a tárgyalás. Nem tudom, mi módon lehetne még egy kicsit csillapítani. Nem tudnátok-e reá valamiképpen, legalább okos szóval hatni, hogy még egyelőre hagyjon békét. Hiszen manapság csoda az is, ha egy piktor életben marad, nem hogy még fizessen is. Cudar drágaság van mindenfelé. Itt még különb, mint Pesten. Valóságos rablás az, amit a kereskedők véghez visznek. Összehasonlítom a lapokban közölt pesti árakkal, itt minden 15-20 %-kal drágább. A városi tanács, főkapitány tehetetlen, ami különben egy cseppet sem csodálatos. Ezek azok a tapasztalataim, amelyeket a távolból is sajnosán tapasztalok. Én ugyanis most egyáltalán sehová sem járok a műtermen és az iskolán kívül. Dolgozom két hétig, két hónapig, azután következik a törés. Mióta elmentél, ma negyedszer. Gyönyörű munka az igaz, csoda, hogy még bele nem bődültem. Az iskolát is rendre tépázza a katonaság. A múlt hóban dolgoztak hárman. Most negyedikén már ezt is megsokallták, behívtak korházi szolgálatra. Jött helyébe vissza Parobek, de már ápril. 15-én ez is valószínűleg be kell rukkoljon. Természetesen, így a tanítással nem sok fáradtságom van. Inkább olyan főházmesternek érzem magamat. Lakatosom a huncutságon kívül betegségében ismét gyarapodott. Nagyobbat hall azóta, és még hülyébb lett. A felesége ugyan azt mondja, hogy: tudja Isten, egy kicsit Ména. Soha sem hallottam ezt a szót, de nagyon jónak kell lenni, mert ha reá néz az ember, valami olyasféle kifejezése van. Testileg azonban egy kissé összezsugorodott. Még nagyon csendes. Várom, hogy mi lesz az első produkciója. Tegnap hallottam, hogy Buba is visszaérkezett. Kérdezősködtem utána, de nem volt otthon. A gondviselője azt mondta, hogy kiment friss levegőre. Gondolom, a mostani vasutazás mellett ez reá is fért. Egyebet magunkról már nem is tudok írni hirtelenében, majd legközelebb. Nem jó, ha ilyen soká nem ír az ember. Úgy összejön a sok mondanivaló, hogy nem győzi az ember körömmel. Amiről különben legelébb kellett volna írnom, áttérek a te dolgaidra. Ezek közt a legfontosabbra, a lábad állapotára. Jól teszed, ha több orvossal tanácskozol, mielőtt az operációba belemennél. Különösen afelől kérdezd meg: remélhetni a jobbulást utána? Nehogy rontsanak. Maga az operáció egyáltalán nem lehet nehéz. Itt az a fő tudnivaló, szabad-e, kell-e 118
