Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora
Voltak azonban emberek, akiket a kommunisták cselekményei annyira felháborították, hogy a nyílt ellenálláshoz folyamodtak. Ezek között voltak elsősorban egykori katonatisztek, régi tisztviselők, földbirtokosok, de voltak köztük orvosok, ügyvédek és nagy számban egyszerű parasztok. 1919 júniusában Dél-Magyarországon némely vidéki városban, falvakban lázadások, felkelések törtek ki. Lefegyverezték a munkásőrségeket, lefogták a helyi tanácsok vezetőit, néhány kommunista vezetőt meggyilkoltak. Szamuely Tibor terrorcsapata rögtön a helyszínen termett, leverte a felkeléseket és véres megtorlást vitt végbe az „ellenforradalmár”-ok között. Június 24-én Budapesten is kitört egy nagyméretű felkelés. A felkelők a Ludovika Katonai Akadémia kadétjaiból, egy tüzérezred tisztikarából és három dunai hadihajó (u.n. ,,monitor”-ok) legénységéből tevődtek össze. Némely gyárőrségek és kisebb katonai egységek is csadakoztak a felkelőkhöz. A ludovikások megszálltak néhány telefon- központot és barrikádokkal lezárták a fő útvonalakat. A monitorok meg felvonultak a Dunán és ágyúik lőni kezdték a „Szovjet-Ház”-at, a Lenin-fiúk főhadiszállását. A kommunisták riadóztatták a munkásőröket és a Vörös Hadsereg Budapesten tartózkodó egységeit, akik és amelyek rögtön felvették a harcot a felkelőkkel. Az éjszaka folyamán a vörösök visszafoglalták a ludovikások által megszállt állásokat, a kadétokat és a többi felkelők nagyrészét elfogták. A dunai monitorokat 25-én reggel a Dunapartról minden oldalról tűz alá vették, úgyhogy azok nem láttak más lehetőséget, mint déli irányba, a francia csapatok által megszállt területre eltávozni. így összeomlott a felkelés és a kommunisták nagy diadallal ünnepelhettek. A megtorlás kíméleden volt, a rögtönítélő bíróságok 11 „ellenforradalmi vezetőt” végeztettek ki, 66-ot meg fegyházbüntetésre ítéltek. A több száz fogoly ludovikás kadétot, 15-18 éves fiúkat csak az olasz katonai misszió vezetője, Romanelli alezredes erélyes közbenjárása mentette meg a halálos megtorlástól (állítólag az Oktogon téren akarták vezetőiket nyilvánosan felakasztani). A ludovikásokat börtönbe zárták, ahol „nevelésnek” vetették alá őket. A felkelés hatására a kommunisták még agresszívabban hangoztatták, hogy ellenségeiket könyörtelenül üldözik ezentúl. Az élelmiszerellátás közben egyre rosszabb lett, a városokban a lakosság éhezni kezdett. Hogy emiatt ne támadjon zendülés, a népet minden lehető eszközzel megfélemlítették és terrorizálták. Az általánossá vált terror légkörét a Holzmann családnak is éreznie kellett. Nagyapám egy szép napon idézést kapott a budapesti „Szovjet-Ház”-ba, amely a terrorlegények főhadiszállása volt a Dunaparton. Az idézés oka nem volt feltüntetve, de nagyapám feltételezte, hogy nem lesz kellemes ügy. Az idézés napján tehát elindult a mátyásföldi pályaudvarra, hogy Pestre utazzék. A vonat azonban, a zűrzavaros viszonyok miatt, csak két-három órás késéssel futott be, úgyhogy nagyapám délutánra ért a Szovjet-Házhoz, holott az idézés délelőttre szólt. Amikor a portánál jelentkezett, valaki megszólította: „Holzmann úr, hát maga mi járatban van itt?” Egykori munkása volt a gyárüzemből, akit jóindulatú embernek ismert, és aki most mint fegyveres őr állt a Szovjet Ház. előtt. 179
