Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

„Ezt az idézést kaptam.” — válaszolta nagyapám.

Az ember félrehúzta nagyapámat és azt súgta:

„Nehogy bemenjen, Holzmann úr! Ma délelőtt már többen jöttek ilyen idézéssel, de azoknak a hullái bizony már mind a Dunában úsznak! Meneküljön, bújjon el, ha életben akar maradni! Gyorsan tűnjön el, mielőtt észreveszik, hogy itt van. Én is veszélybe kerülök, ha meglátják, hogy magával beszélek.”

Nagyapám megköszönte a jóindulatú ember figyelmeztetését és sietett haza Mátyásföldre. Kétségbe volt esve. Mit tegyen? Hova meneküljön? Hova bújjon el? Hogyan helyezze családját biztonságba? Mit tett ő, hogy ilyen veszélybe került? Mivel vádolják?

Az ember, aki figyelmeztette, nyilván nem csak ijeszgetni akarta, hanem valóban nagy veszélytől mentette meg. Nagyapám azonban nem látott kiutat, nem tudott sehová elbújni, elmenekülni, anélkül, hogy az őt rejtegetőket ne hozná ugyancsak veszélybe. Elhatározta, hogy otthon marad mátyásföldi házában, és várja a fejleményeket. Ha érte jönnek, akkor nem tudja megakadályozni letartóztatását, hanem el kell tűrnie a megvál- tozhatadant. Elképzelhető, hogy ő és családja ezekben a hetekben mennyi álmadan éjszakát éltek át.

Ebben az időben készült a mellékelt fénykép a mátyásföldi ház kertjében. Nagyapám kissé letörten ül egy széken két kislánya, Boriska és anyám, között. Anyám, ha ezt a képet néztük, mindig mondta, hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt készült. Ő mondta el nekem az iménti történetet is.

Szerencsére nem jöttek nagyapámért. A kommunista szervek mással voltak már elfoglalva a következő napokban, hetekben, nem értek már rá ,,burzsuj”-ok üldözésére. Közben t.i. az egész rendszer kezdett összeomlani, óriási méretűvé vált katonai és külpolitikai problémái miatt. A májusban a Vörös Hadsereg által elfoglalt Felvidéket, június végén az Antant Hatalmak nyomására ki kellett megint üríteni. Ezután a kudarc után, július 20-án a Vörös Hadsereg a román hadsereget támadta meg, amely közben a Tisza vonaláig hatolt már előre. Ez a támadás teljes vereséggel végződött, a román hadsereg ádépte a Tiszát és Budapest felé nyomult előre. A Tanács- köztársaság kormánya lemondott, vonaton elmenekült Bécsbe és magával vitte a magyar állam aranykészletét. Ezzel a proletárdiktatúra megdőlt.

1919 augusztus 3-án a Román Királyi Hadsereg bevonult Budapestre. A főváros lakossága nagy többségében örült a kommunista kísérlet végének, de a román megszál180