Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

I. A Thorma ősök

— jobbágyok és szabad polgárok számára fölötte előnyös volt. Másrészt az állandó háborúzások a 16. és 17. század folyamán oly nagy véráldozatot követeltek a nemességtől, hogy sok nemes inkább lemondott a rangjáról, és ezáltal visszaesett a jobbágyi sorba. Ezért is, de főleg a háborúzáshoz szükséges fegyverforgatók utánpódása miatt sok jobbágy abban látta helyzete javítását, hogy beállt várjobbágynak és elsajátította a hadi mesterséget. Ha a várjobbágy vitézi tettekkel kitüntette magát, akkor — földesura, illetve várnagya közbenjárására — a királyi kancellárián keresztül armális nemességért folyamodhatott. Különösen a 17. században számos várjobbágy és szabad polgár juthatott nemeslevélhez, persze birtokadomány nélkül6.

Térjünk most vissza Thorma Istvánhoz, aki 1620-ban nyerte el a nemességet. A nemesítés előtt nemtelen állapotú alattvalónak nevezi az okmány. Ezek szerint vagy szabad polgár vagy jobbágy volt. Ha szabad polgár volt, akkor feltehetően katona lehetett valamelyik várban, ha pedig jobbágy volt, akkor valószínűleg várjobbágyként szolgált egy nyugat-magyarországi várúrnál. Akárhogy volt is, a nemesítés által Thorma István és rokonai felvétettek a magyarság államfenntartó nemesi rendjébe és ha az armális nemességük nem is járt birtokadományozással, egy kézzelfogható előnyt rögtön élvezhettek, nem kellett többé adót fizetniük senkinek.

Mielőtt azonban a Thormák sorsát tovább vizsgáljuk, röviden áttekintjük a korabeli politikai helyzetet, hogy jobban megértsük, milyen világban élt Thorma István és családja.

6 Magyar Történet, Hóman Bálint és Szekíü Gyula, Budapest 1935, III. kötet, 528. oldal

19